Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

megszüntetésére vagy kettő között az uralmat megosztani. vagy pedig az egyikkel teljesen szakítani kellene; mivel azonban egyrészről Frigyes császár a jó alkalmat, melylyel egyelőre a magyar ügyekben némi befolyást gyakorolhat, elszalasztani nem akarta; más részről pedig a közel jövőben fontos ügyei őt másfelé terelték, arra határozta el magát, hogy ezen viszály végleges eldöntését kedvezőbb időre fogja halasztani. A császár ezen elhatározására nagy befolyással bírhatott azon körülmény is, hogy Gejzának előtte megjelent követei épen ezen alkalommal újították meg királyuk azon Ígéretét, mely szerint Milano ellen a császárt Gejza segédcsapatjaival fogja támogatni. István herezeg igy nem nyert pártolást és meg kellett elégednie azzal, hogy őt Velenczén keresztül Görögországba küldötte a császár; a magyar követeket pedig, kik neki majdnem 1000 gira értékű ajándékot hoztak, békeigéretek kíséretében bocsátotta haza.1)

11. Gejza, kinek erejét a Comnen Manuel elleni hadjárat teljesen igénybe vette, most még kevésbbé vonhatta magára a magyarellenes politikai törekvéséről ismert hatalmas császár haragját, s ígéretéhez híven, a lázongó milánóiak leverésére Frigyesnek 600 válogatott íjászt küldött. E magyar segélycsapat Henrik osztrák herezeg hadosztályában harczolt s nem csekély része volt Milánó megvételében.2)

II. Gejza kétségen kívül örömmel értesült csapat- jainak vitézségéről és minthogy a császár kegyét legke- vésbbé sem akarta eljátszani, alig értesült a milánóiak újabb lázadásáról, a nélkül, hogy erre Frigyestől felszólítást nyert volna, 1159. január havában újólag és pedig az előbbinél jelentékenyebb segélycsapatokat ígért a

i) Raheit’in. i. m. I. 13. fejezet. 3) Rahewin, I. 26. fejezet.