Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

m- %

császárnak.1) Azonban ezen újabb ígéretének és segély- adásának teljesítése elmaradt. Midőn ugyanis ugyanazon év szeptember havában kitört egyházszakadás Itália határait messze túlszárnyaló oppositiót idézett elő a ho- henstauf császárság ellen; II. Gejza örömmel ragadta meg ezen reá nézve annyira kedvező alkalmat a császár magyarellenes terveinek teljes meghiúsítására.

Ezen előzmények előrebocsátása után, áttérek most értekezésem tulajdonképeni tárgyára.

I.

I. Frigyes német császár, ki a pápai tekintélyt és befolyást politikai világuralom megalapítására szerette volna felhasználni, a szent székkel annyira meghason- lott, hogy IV. Hadrián pápa már az egyházi átok kimondásához készült, midőn 1159. szeptember 1-én elhunyt.2) Hadrián halála azonban szerfölött keveset, vagy épen semmit sem változtatott a dolgon, minthogy végéveiben már nem annyira a pápa, hanem inkább maga a római egyház folytatta a harczot a világuralomra törekvő ho- henstaufi császársággal. Bátran állíthatjuk, hogy Hadrián utolsó intézkedései csaknem kivétel nélkül úgy tekinthetők, mint a szentszék cancellárja — Roland — által vezetett bibornokcollegium nagy többsége határozott akaratának következményei, mely többségnek beleegyezése

’) Ugyanott. I. 24. fejezet.

2) Joannes Saresberiensis ad Randulfum de Serris, Wáttér ich-nél, Vitae Rom. Pontificum. II. köt. 500. lap. „Scio quid Teutonicus moliatur. Eram enim Romáé praesidente b. Eugenio, quando príma legatione missa in regni sui initio tanti ausi impudentiam tumor intolerabilis et lingua incauta de- texit. Promittebat enim, se totius orbis reformaturum imperium, urbi sub- jiciendum orbem, eventuque facili omnia subaeturum si ei ad hoc solius Romani Pontificis favor adesset. Id enim agebat, ut in quemcunque denun- ciatis inimicitiis materialem gladium imperator, in eundem Romanus Pontifex spiritualem gladium exerceret.