Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1885
— — 12 — acclimatizálódott volna; de a magyar közművelődési egylet javára adott hangverseny alkalmával jelentékenyen kihütötte magát és nagyobb betegséget még nem igen tapasztalván, magának gyökeres orvosoltatásával kezdetben keveset törődött; az előadásokat, daczára kollégái jóindulatú figyelmeztetéseinek még betegségében is egész márczius 31-ig látogatta, mikor már kifejlődött gyomor- és mellbaja erőt vett rajta úgy, hogy többé nem volt képes előadást tartani. Válságos bajra nem gondolt, A kettős baj nagyon hirtelen jártatta le végzetes működését. Az utolsó pár napot kivéve ágyban nem maradott; mindig künn járt a még nem igen meleg és kellemes tavaszi légen, s ez gyorsította nagyon halálának bekövetkezését. Ápril 11-én délután már eszméletlen állapotba jutott. Erős orvosi szer az életerőket még mozgásba hozta. Nehéz éj hozta meg névnapját, melyen tanítványai, főkép a III-ik osztálybeliek, kiknek osztály főnökük volt, sok ajándékkal meglepték, s ez neki főkép az elvégzett gyónás és áldozás után, valamint az utolsó kenet ájtatos felvétele után, mi 12-én délelőtt történt, sok örömet és vigaszt szerzett. Soha embernél a tanítványok ilynemű tisztelet nyilvánítása nagyobb vigaszt és tisztább örömet nem okozott, mint nála. Több Ízben előkérte, megnézegette, egyenként kezébe vette és gyönyörködött azokban. A múlandó dolgok közül utoljára ez okozott neki legnagyobb vigaszt és naiv örömet. És ez legyen hálás tanítványainak is elismerés tiszteletöknek ily körülmények között is szívesen tett nyilvánításáért! A lelki nyugalom megszerzése után már könnyebben érezte magát úgy, hogy kedden nem lehetett ágyban tartani. Fölkelt . . . felöltöztette magát . . . utoljára ! Baráti szemrehányásban is részesült ezért e sorok írója részéről, mire oly gyöngédséget eláruló módon indokolta magát, hogy ha finomságát idáig nem ismertem volna,
