Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1885

- 13 —

most ez alkalommal teljesen meg kellett volna arról győződnöm. A következő éjét már kissé nyugtalanul töltötte; végelgyengülése már bekövetkezett; gyakran eszméletét vesztette, de újra visszanyerte. l\-tn magához hivatta gyermekeit, megnézegette, megsimogatta őket utoljára. Az utolsó éjszaka is bekövetkezett; éjjeli ti óra után csendesen egy boldogabb hazába költözött, Ápril i4-ke hozta e világra, ápril 14-ke vitte át az örök hazába a viszontlátásra kedves nejével.

És igy bevégezte elég nehéz és küzdelmes életét. A pályát, mely a kevés rózsán kivül elég tövissel vala részére megrakva, megfutotta; két gyermeket: 1 x éves Lászlót és 8 éves Erzsit egész árvákul hátrahagyva. Tanártársainak teljes részvéte követte betegségében és halálában. A testület az ifjúsággal együtt az adott szerény anyagi viszonyok daczára is törekedett díszes végtisztességben részesíteni a jó kollegát és tanárt. Koporsójára helyezte koszorúját a testület és tanítványai a III— VI. osztályig osztályonkint. Szomorúságuknak a korai halál felett a fáklyák sötét füstgomolyával is kifejezést kívántak adni. Koporsóját kisérték gyermekei, anyósa, a ki neje halála után gyermekeinek jó nevelője volt, ki őt betegségében mindvégig híven és szívós kitartással ápolta és gondozta; továbbá az elhunyt egykori nejének nevelő atyja és anyja, a kik épen koporsó bezártakor érkezhettek meg Homoród — Oklándról; továbbá testvérbátyja, ennek neje és fia Kolozsvárról, azután a testület stb. A temetési szertartást a nagyprépost Barts Ferencz ő méltósága kegyeskedett végezni, Temetésén résztvettek akir. törvényszék és képviseletileg a katonai tisztikar, a város« bán székelő valamennyi hivatal, a növendékpapság és a városi közönség. S ezáltal kifejezték a tanári kar iránti becsülésöket a veszteség feletti fájdalmuk bán résztvéve. A requiemet érette a kitűzött időben az