Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1884

.

. •- "v ' '

.

4

Hányszor nem látunk kisdedeket, kik az állatokat tréfából, gondatlan örömmel kínozzák, hányszor nem tapasztaljuk a földmivelésben megőszült gazdáknak tévelyeit, midőn ártatlan, sőt hasznos állatokat is üldöznek, megcsonkítanak, megsemmisítenek !

Ilyen esetekben hiányzanak többnyire a kellő ismeretek s hiányzik gyakran a szívnek valódi műveltsége.

A szív művelődése az emberi boldogság főforrásainak egyike; mert műveletlen szív — azaz faragatlan, 'durva sziv; valódi boldogágot soha nem élvezhet.

A ki pedig Isten teremtményeivel, legyenek azok bármi „ruták“ vagy a látszat szerint „hasztalanok“ is, irgalmatlanul elbánik, annak müveit szive nem lehet, soha, de soha sem! mert művelt szív általában irgalmatlanul el nem fog bánni akár a legkisebb, akár a legalkamatlanabb állatkával sem, de ha esze van, annál kevésbbé fogja az irgalmatlanságot azokkal szemben mivelni, melyek az úgyis eléggé önző embernek hasznára szolgálhatnak, s főképpen akkor nem, hogyha az állatok használatra valóságával, jóságával, és szeretetreméltóságával megismerkedett.

Kedves ifjak! Használjunk fel minden alkalmat, mely szivünk nemesítésére kínálkozik, s tartsuk szem előtt azt, hogy szivünk művelődésével egyszersmind saját boldogságunkat is öregbitjük.

Ha hiányt, fogyatkozást érezünk magunkban, akkor kezdjük meg —~ vagy folytassuk szivünk művelődését és nemesítését, de nemcsak az erények felvétele, hanem leginkább s elsősorban régi hibáink kiirtása által. S régebbi hibáink talán éppen azon körből valók, melyben a teremtmények iránti irgal- matlanság legfényesebben uralja a situatiót.

Ha tehát szivünket nemesíteni és kiművelni akarjuk, akkor irtsuk ki legelőször jéghideg vérünknek azon hajlamát, — melyből kifolyólag képesek vagyunk ártatlan, sőt még hasznos állatoknak életét is szükség nélkül megsem nisiteni vagy rövid életét megkeseríteni s valódi pokollá tenni.

De feltéve, és remélve is, hogy ifjú barátaim közül alig van egy, ki kém ínyszivüséggel váioliatja migát, — ki jobbját szivére téve lelkiismeretében felmentnek nem nyilváníthatja magát eme undort gerjesztő lelketlenség alól, de talán még sem mondhatja magát egészen hibátlannak, mert tapasztalata