Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1884

—- • 5 __

sugaha, vagy talán éppen meg is mutatta azt, hogy szótalanul elnézte, talán közöflvnyel nézrgeüe, midőn mások, szomszédjai, vagy álta'ában embertársai ezen hibába estek, ezen hibát gyakorolták.

Ilyenkor ne feledjük el, hogy a jóra vgló régiség is hasonló csvf Min ! — irányítsuk ügyekezetünket tehát ily esetekben minden tőlünk kitelhető erővel arra, hogy az állat kínzóit az iskolában gyakorolt tanu'mányaink és szerzett ismereteink alapján meggyőző, s a kemény sziveket is megnyerő módon, jobb útra terelhessük s megvetésre méltó eljárásukban meggátolhassuk.

De. ha valami jót akarunk tenni, első sorban szükséges, bogy mi ezen jóról magunknak meggyőződést szerezzünk, mi ezen jót teljes szívvel megkedveljük, szilárd elhatározással gyakoroljuk s azután azt másokkal őszinte meggyőző módon közöljük.

Titeket erre vezetni lesz feladatomnak czélja röviden tartott szózatomban.

Erre hívlak fel titeket kedves ifjú barátaim !

Erre nézve kívánok ifjú barátaimnak némely utasítást és jóindulatú intést adni.

Nem nyújtok itt nektek sem bölcsészeti okoskodást, sem tudományos fejtegetést, hanem szivemből szólok ifjú szivetek- hez, meggyőződve arról, hogy ti is a nemes keblű emberekkel egyetértve, az állatkínzás rút hibájába soha sem estek s annak netalán mutatkozó hajlamát szivetekből kiirtani s minden arra vezető alkalmat kerülni fogtok s minden helyesen gondolkodó emberrel együtt arra törekedtek, hogy mások, ezen az ember nemes büszkeségével ellenkező hibába ne essenek.

A minő rut és embertelen az állatkínzás általában, éppen olyannyira oktalan és csekély vagy semmi értelmességre nem mutató a hasznos állatokkal szemben gyakorolt kiméletlenség.

Hogy azon okokat, czélszerüséget, nemességet és fontosságot, melyeknél fogva a hasznos állatok megkimélése nem csak feladatunk, hanem kötelességünk is, jobban beláthassuk, szükséges első sorban az állatok természetével közelebbről megismerkedni.

Igen természetes, hogy e rövid szózatomban nem ter- jejzkedhctem ki az összes állatok jellemzésére és méltatására, hanem csak rövid jellemvonásokban tüntethetem föl azon állati egyedeket, melyek az emberhez legközelebb állanak és az emberi önkénynek és kíméletlenségnek leginkább ki vannak téve.