Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1881
19 szemlencse io hüvelyknyi távolságban van a tárgytól, így például egy négyzet vonalnyi tárgy 80 szoros nagyításnál már betölti az egész láttért. Vigyázni kell, hogy mellékes körülmények zavarólag ne hathassanak a szemlélőre. Jól meg kell különböztetni a légbuborékot vagy a talán tisztításra használt törlőről a tárgyüvegre ragadott szálakat, porszemet és a tárgyüveg tisztátalanságát a tulajdonképen vizsgálandó tárgy részeitől. Czélszerü tehát a tárgyüveget használat előtt borszeszszel megmosni s szarvasbőrrel törölgetni. Az eszköz tisztántartása okvetlenül szükséges lévén, azt használás után mindig szekrénykébe kell tennünk, vagy üvegbura alatt tartanunk. Ha a port az üveglencsékről letörölni akarjuk, akkor legczélszerübb egy lágy ecsetet használni. Mint fönnebb emlitém, keztyübőrrel is törölgethetjük az üvegeket, de sohasem durvább vászonnal. A csavarok időnként kevés olajjal óvatosan beke- nendők. A tárgy világítására nézve szükséges a mikroskopot úgy állítani fel, hogy fényvetője az ablakhoz legyen irányozva s a világosság szabadon hasson reá. Közvetlen napfényt csak ritka esetekben kell használni, midőn t. i. átlátszatlan tárgyakat tetemesebb nagyításban kívánunk szemlélni. Legjobb világítást ad a fehéres égboltozat. Ha lámpát használunk, akkor tejüveget kell arra alkalmazni, hogy ez a fényt szétszórja. De figyelmeztetnem kell olvasóimat, hogy az éjjeli vizsgálások lámpafény mellett sokkal inkább rontják a szemet, mint a nappal tett kísérletek. A mikroskopba való hosszas nézés fá= rasztó és kellemetlen érzést idéz elő a szemben. Ez részben onnan van, hogy a mikroskop rézcsöve hüsitőleg hat a szemre s szemgyuladást is okozhat. Ezen segithe= tünk az által, hogy egy átlyukasztott papír- vagy bőrsapkát illesztünk a felső csőre; fárasztó pedig azért, mert a kezdő rendesen igen közel levő apró tárgyat vél megnézni, tehát igy alkalmazza szemét is, mi a szemizmokat csakhamar elfárasztja. A nézésnél tehát a szokott kö= 2*
