Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1877
Az Anéroidok vagyis Fémiégsuíymérők. 1. Bevezetés. Mi egy oly tenger fenekén élünk, — mondja Berde Áron — melynek fejeink felett szétömlő hullámai még akkor is nagy hatást gyakorolnak reánk, ha cselekvőségünket a polgári élet bizonyos köre veszi igénybe s zár a magányos szobába. Ezen tenger a földünket körülvevő légkör, melynek tüneményei, miként tudjuk, annyira jelentékenyek a földi szerves életre vonatkozólag, hogy azoknak szélsőségei úgy a körülöttünk virágzó szerves életet, mint az emberiség előtét is veszélyeztethetnék. A légköri tünemények ennél fogva a legrégibb idő éta felkeltették az emberiség figyelmét, de azoknak jelentékenyebb tanulmányozása akkor vált kiválólag lehetségessé, midőn Toricelli 1643-ban a légnyomást megállapítván, higanyos iégsulymérő szerkesztése által a légköri változások mérhetőkké s esen mérések az időjárási tüneményekkel némileg összekap- csolhatókká lettek. Ezen tény lassanként oda nőtte ki magát, hogy a higanyos Iégsulymérő mint időjós a családok s nevezetesen a földmivelők házaiban mint szükséges eszköz polgárjogot nyert. Más oldalról nem csekélyebb jelentőségű a higanyos légsulymérönek alkalmazása a föld tengerszin fölötti kiemelkedéseinek mérésénél. Toricelli és Pascal kísérletei után ugyanis ismeretessé vált, hogy a Iégsulymérő higanya növekedő magasságokkal a csőben mind alább és alább száll, csökkenő magasságok mellett pedig emelkedik, s miután Mariotte 1679-ben, Gay-Lussac 1802 ben ismeretes törvényeiket a légnemű testek sűrűsége, feszereje, térfogata, hőmérséke és a rajok nehezedő nyomás közt fennálló viszonyra vonatkozólag felállították, a tudósoknak egész sora következett, kik mint Hailey, Miraldi, Cassini, Bernoulli, Sulzer, Meyer és Fontana a múlt század közepéig oly képlet felállításán fáradoztak, melynek segélyével a iégsulymérő adataiból az illető hely tengerszin fölötti magassága kiszámítható lenne, de a mi ezeknek nem sikerült, azt bárcsak némileg használható alakban előállitotta Deluc 1765-ben, melyet tovább fejtettek^ részint kijavítottak Kästner (1775), Laplace (1799), Liudonau (1806, 1809,
