Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1877

1811), Rámond (1808—-1811), Gauss (1818), Bessel (1835—1838, Bauern, feind (1862), Rühlmann (1870) Grassi (1876) és mások.

S most már a higanyos légsulymérő még jelentékenyebbé vált; daczára azonban hogy ennek lehetőleg legfinomabb és igen érzékeny szerkezet adatott, és daczára, hogy a fönnebb felhozott magassági képlet igen elterjedt, mégis magasságmérés a higanyos Jégsulymérőkkel nevezetesen a földmérési és mérnöki ténykedésnél alig fordult elő, és pedig nem azért, mintha eredményei legalább nagyon megközelítőleg pontosak nem volnának, hanem inkább azért, mivel részint a légsulymérő csövének törékenysége, részint az igen kényes természetű. Toricelli-ür megromlása, részint az eszköz nagysága a szállítást és kezelést nehézkessé s néha lehetetlenné teszi.

E bajon is segített az emberi ész találékonysága, midőn oly eszközt adott át az emberiség kezébe, mely folyadék nélkül szerkesztetvóu, miként látni fogjuk, igen könnyű hordozhatósága mellett éppen azon szolgálatot teszi a légkör változásainak észlelésénél, mint a higanyos légsulymérő s ennél fogva mint az útinéruökök és meteorologok nélkülözhetlen eszköze nemcsak ezek között terjedt el roppant számban, de a polgári élet időjósát a lakosztályok ablakaiban trónoló körtealaku higanyos iégsulymérőt is uralkodása teréről meglehetősen leszorította.

Ezen a folyadékot teljesen nélkülöző légsulymérő, mely ma már többféle alakban szerkesztőnk, általános néven Anéroid-barométernek, magyarul íémlógsulymérőnek neveztetik.

Az Anéroidok a szakférfiak előtt teljesen ismeretesek. S minthogy nem vagyunk azon helyzetben, miszerint önálló észleletek alapján az azokról adott elméletek egyikének vagy másikának megerősítéséhez járulhatnánk, soraink czélja nem lehet más, mint ezen eszközök egy némelyikének lényegét a müveit közönség előtt bemutatni és ismertetni.

Vidi (angol, 1847) volt az, ki ilyen fémlégsulymérőt először állított össze, melyet a „Literary Gazette” czimü folyóirat az 1848-ik évi folyam 1662 ik számában ismertetett először,*) Ot többen törekedtek utánozni. Bourdon (franezia 1853) szintén állított össze femlégsulymérőt, de ezeket túlszárnyalja a Naudet **) által Párisban 1861-ben feltalált „Baroméira holos- térique” vagyis tömör légsulymérő, mely,,A hazai ipar előmozdításának tár- tulata” által 1866 január 21-iki gyűlésében helyesnek találtatott ***). Újabb szerkezet az, melyet Goldschmid (Zürichben) „Anéroid” név alatt 1857-ben

*) Német fordításban ez a „Dingler”-féle „polytechn. Journái” 1849, évi folyamának 2 fűz, 107 —111 lapjain jelent meg.

**) Naudet, Hulot et C. (4. Place l'horigny [Marais])

***) Bulletin de la sociétó d’ Encouragemeut pour i’ Industrie nationale, tome XIII. année 65, sei’ie 2, Paris, Septembre 1866, page 515—518.

4