Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1876
Iß ä vizsgálandó tárgy alá tétetik, mig a má«ik lemezt csak egyszerűen a> szemüvegre fektethetjük. herapatithet lehet két vékony üveglemez közé erősíteni, hogy káros karczoktól megóvassék. — IV, A közetek mechanikai szétbontása. A vizsgálások ezen módszere, — melyre már 1800-ban Fleuriau de Jiell.eoite figyelmeztetett volt, de legelőbb Cordier álta I, ki nagy eredményekkel a kalmazta, hozatott be a tudományba, — czélja mindenek előtt az egymással szorosan összenőtt apró elegyrészeknek különválasztása, azaz isolált előállítása kis szemek alakjában, hogy az ezen eljárás által n yert alkatrészeket azután különkiilön vizsgálhassuk. Ezen czél elérésére előbb durva porrá törjük a kőzetet; az ily módon nyert port egy ferdén tartott üvegtáblára teszszük és többször vizzel leöntjük, miáltal a por iszapolása eszközöltetik. —Ezen műtétet addig folytatjuk, míg a különböző elegyrészek fajsúlyúk szerint külön-külön rétegekben lerakodtak. Ezen eljárás által nyert egynemű poresoportokat megszáritásuk után a górcső alatt vizsgáljuk, hogy az egyes, töhbó-kevósbé épen maradott, apró jegeezös testecskéknek alakjáról, sziliéről, fényéről stb. következte- t est vonhassunk. — A delejpálczával kikeressük abból a vasrészeket. Vizsgálhatjuk továbbá ezen port a forrasztócső előtt s átalában mind azon módszerek segélyével, melyek az ásványok meghatározására vezethetnek. — Ilyen eljárás me llett képesek leszünk a port mint ásványfajokat meghatározni és azután az összetételből a kőzet-fajra is következtetni. Cordier ezen módszer segélyével igen sok látszólagos egynemű vulkáni kőzeteket vizsgáit, s eredményül azt találta, hogy azok nem egynemű kőzetek, hanem különnemüek, s lényegesen Angit, — Földpút, — Leucit —, és nehány más ásványból állanak. Többek közt lényegében ezen módszert alkalmazhatta Dr. Szabó J. is a szarvaskői Werlit (Kobell) vagy Lievrit eddigelé ásványnak tartott kőzet meghatározására. V. A kőzetek elegyrészei inennyileges meghat írózása, A kezeket meghatározására szolgáló módszerek közül ez a legbonyo- lodottabb, s habár gyakran döntő fontossággal bir, mégsem vezethet mindig csalhatlanui, eredményhez. Ha például a természetvizsgálók egyes ásvány vagy kőzetfajókről
