Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1875
8 Nikomedes király a knidosiak minden adósságát ki akarta fizetni, azonban ők nem fogadták el az ajánlatot. Hogy a romaiak előtt is mily becsben állottak a kitünőbb görög müvek, tanúsítja az, hogy Äpelles eg y festményéért, mely Aphroditot ábrázolta, Augnstus császár, ki azt Romába vitte, a tulajdonos Kos szigetének elengedte a 100 talentumnyi (250,000 forint) adót. Ezek mellett a görögök kifejlett költészete is nagy befolyással lehetett a szobrászat fejlesztésére, és mondják, hogy a lángelméjü Phidiast az olyinpi Zeusz szobrának készítésére Homer következő verse ösztönző: „így szólott Zeusz és szögbarna szemöldivel intett. Ambrozias haja felborzadt a boldog ur Isten Mennyei főjének, mire megrendülő Olympus.“ Annyi tény, hogy Phidias szobra ép úgy mint ezen versek, bizonyos határozott mozzanatot fejeznek ki az istenkirály életében, melyben fönséges hatalma és istensége különös módon nyilvánult vonásaiban és egész alakjában. Mindenfelől csak buzdításokkal találkozván a művészek, nem csoda, ha ily kedvező körülmények között nagy előha- ladást tőnek a művészetek. Pausanias szerint a két Lipari sziget lakói annyi szobrot állítottak föl Delphiben, a mennyei hajót a hetruskoktói elvettek. Plinius szerint pedig Rhodusban 3000 szobor létezett és faragványok és képekben több kincset bírt, mint az összes görögország; továbbá egyetlen műterméből évenként 1,500 szobor került ki. Mily idők lehettek azok, midőn a remekművek ily tömegben láttak napvilágot! A jelesebb görög szobrászok. Az etginiai Smilis és az athenei Endoios, kiket a mesés lények sorába tartozó Daedalus tanítványainak mondanak, voltak az elsők, kik az alakokat kidomborítani kezdték.
