Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1875

9

Bathykles készítő Apollon trónját (550 Kr. e.), molyon a, mythologia minden alakja t'eldomboru kivitelben látható vala.

Dipoinos és Skillis által nyert nagyobb lendületet a márvány alkalmazása.

Rhoikos és fia Thodoros találták lel a szobroknak érez- bői való Öntését. Az aeginai érczöntők között kitűntek; Mikon, Kallón és Onatas az érez színezése és hajlékonynyá tétele által. Utóbbi kószitette az olympi Herkules és Hermes, valamint a perga- moni Apollo érczszobrát.

Az eddig elősorolt művészek mintegy úttörők lévén, zobraikat még bizonyos nehézkesség s darabosságjellemzi, azonban az athenei Kalamis (460 Kr. e.) már nagyobb részben legyőzte azon nehézségeket, melyekkel elődjei küzdöttek. Az ő különféle müvein (istenalakok, hősök, állatok), melyeket elefántcsontból, márványból és érezből készített, egyaránt csodálták az eleven könnyedséget és az erőltetés nélküli izomerőt.

Myrontol, Phidias és Polyklet legöregebb tanuiótársá- tól több mü maradt fönn, tőle van a laterani Satyr s a vatikáni Discobolus, ki meghajólva és jobb térdét balkezével fogva, jobbjával ép lökni akarja a karikát, A test izmai a leirt helyzetben fölűlmulhatlan helyességgel vannak kifejezve,

Onatas, Kalamis, Pythagoras s Myron oly magas állásra emelték a szobrászatot, hogy csak egy lépés, a lángész lépése kellett ahoz, hogy e téren a legmagasabb fok eléressék. Phidias lángesze, mint a lerohanó láva áttörte és megsemmisité az akadályokat és néhány év alatt úgy önmagát, mint a művészetet az ember által elérhető tökély magaslatára emelé. A szobrászat eme nagy mestere született körülbelül 500 évvel Kr, előtt, tanítói voltak: Hegios és Ageladas. Remekeit a művészetekért lelkesülő Perikies alatt készité és korának legjelesebb építészeivel (Iktinos, Kallikrates, Mnesikles) benső barátságban élt. Számos müvei között legnagyszerűbb és remekebb alkotása, életének utolsó 8 évében, az olympiai templom számára készített szobra