Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1875

7 Ha a művész csak az eszmét, a gondolatot tartja szem- előtt, oly alakot állít elé, mely nem ébreszt; ha ismét kizáró­lag a plasztikai tökély után törekszik, egy tiszta, s külsőleg tö­kéletes műdarabot fog alkotni, de egyszersmind olyat, mely a szívhez nem fog szólani. A görögök csak ritkán estek egyik vagy másik hibába, ők egyesítették e kettőt s innen van müve­ik nek nemes, tiszta, ékesen szóló egyszerűsége, mely sem többet, sem kevesebbet nem fejez ki, mint a mennyit a művész érzelme megkívánt. A fönnmaradt legrégibb görög szobrok Kr. e. a 6-ik század végéről valók és a 4-ik század elején, Perikies korában Athénében már magas virágzásnak örvendett a classieai szob­rászat, mert Peri kies a háborúkban nyert kincsek nagyobb részét a szépmiivészetek felvirágoztatására forditá, E korban egyesült erővel működtek a szobrászok s nemes versenyzésükben a polgá­rok elismerése s a kitűzött pályázati jutalmak hatalmas ösztönül szolgáltak. A törvényhozás sem feledkezett meg a szépmüvésze- tek helyes irányban való fejlesztéséről s birságra ítéltettek azon szobrászok, kiknek müvei nem sikerültek; úgyszintén görög tör­vények szerint azon építész ki valamely középületre vonatkozó költségvetésben annyira tévedett, hogy a költségek a számítást egy negyeddel túlhaladták, köteles volt az építést saját költsé­gén befejezni. Athénében az utczák, köztérek, templomok és paloták emlékművekkel valának megrakva és mindazon hősök, tudósok, kik hazájoknak vitézség vagy tudomány által szolgálatot tettek, valamennyi istenségek, melyeket a babonaság imádás tárgyaivá tett, szobrok által voltak megörökítve. Midőn Phidias a lelkes athenei néptől kérdező, hogy a megrendelt Minerva szobrát az elefántcsontnál olcsóbb már­ványból készitse-e? azt válaszölák: készítse abból, a mi méltóbb Athene városához. A Praxiteles által készített Venus szobor átengedéséért

Next

/
Thumbnails
Contents