Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1871
5 szót vesz föl példa gyanánt s azoknak egyeztetését tanítványára bízza; a számok, ha az alkalmazott példában előforduló neveket majd egyes, majd többes számba teszi a tanuló; az esetek ha a név egyik esetből a másikba, illetőleg a többiekbe tétetik át, akár egymásutá- nos sorban, akár megszaggatva; a személyek, ha az igét, mely szerepel, az első személyből a másodikba, innen a harmadikba és pedig most egyes, majd többes számba viteti a gyermekkel. Legyen a következő példa: „Valeant eives mei, sint incolumes, sint flerentes, sint beati.E példát a mondott értelemben bonczolgatva a gyermek elméjét jól fejleszthetjük s gyakorolhatjuk. Az eljárás egyszerű. A tanulóval párbeszédbe ereszkedem s mondom: Cives helyettteid „sorores“ nőnemű szót satöbbit is változtasd eszerint,s hogy lesz? „Valeant sorores meae, sint incolumes, sint florentes, sint beatae.“ Most sorores helyet tedd e szót „genus“ s a hu mondja: „valeant genera mea, sint incolumia, sint florentia, sint beata“; tedd „valeant cives mei-ut az egyes számba: „valeat cívis meusu sit incolumis, sit Hörens, sit beatus; tedd az alanyt és jelzőit többes sajátitóba: „civium meorum, incolumium, florentium, beatorum;“ tedd az egyes sajátitóba: „civismei, incolumis, florentis, beati;“a tárgyesetbe: „cives meos, incolumes, florentes, beatos stb; e szavakat: valeant és sint tedd ugyanazon szám második személyébe: „valeatis cives mei, sitis incolumes, sitis florentes, sitis beati; a jelentő mód jövő időjének többes 3-ik személyébe: „valebunt cives mei, crunt incolumes, erunt florentes, erunt beati.“ stb. Vedd föl most ezen mondatot: „Bellum seripturus sum.“ Hogy lesz, ha a bellum mellé mnqnus a um háromvégzetü melléknevet teszesz? Bellum magnum. Tedd mindkettőt a többes nevezőbe: bella magna. Magna helyett tedd e melléknevet: atrox, lesz: bella atro- cia. Az igét tedd a jelentő mód jelen idejébe: bellum seribo; múltba: bellum seripsi; jövőbe: bellum seribam ; a múlt idő többes első személyébe: bellum seripsimus; a második személybe: bellum seripsistis; a jövőmultba: bellum seripsero. Változtasd át ezt szenvedő alkatú mondatra s tedd előbb a jelentő mód jelen idejébe, azután múltjába: bellum seribitur, bellum scriptum est. Es igy tovább. Ha ezekhez hasonló példákat minél nagyobb számban igy elemeztetünk, sőt magával a tanulóval is hasonló mondatokat készíttetünk, a szabályok ismeretét tanítványainkba mintegy észrevétlenül beoltjuk. 4. A szóvonzat. A szó vonzat körében az esetek és igék játszódnak főszerepet. Ha az esetek használat-módja az előbbi módszer szerint már kellőleg el van sajátítva, akkor a további teendő megkönnyebbül. A fölvett példák kezelésénél oda törekedik a tanár, hogy mind a vonzó mind a vonzott szó s ezek által a szabály alkalmazása kellő világosságban tűnjék föl a gyermek előtt, azért a szabály elmondatása után maga több oly szót ad föl a tanulónak, melyek különböző eseteket vonzanak s melyek arra kényszerítik tanítványát, hogy a vonzott esetet maga találja ki s maga rakja el a szavakat úgy, mint a vonzó kívánja. Az igéknél főtekintet az idők, módok és részesülök s ezekkel kapcsolatban a kötszók használatára fordítandó. Az idők használatának földerítésére az ige cselekvésének anyanyelven való szabatos meghatározása nyújt legjobb segédeszközt; miért leginkább arra kell figyelni, hogy az anyait veivvei eofyütt határoztassók mear az ige cselekvésének tartama. A módoknál föltüntetenO j ' O ö dők azon föltételek, melyek egyiket vagy másikat igénylik. A részesülök tömörített mondatok alkotására szolgálnak; miért a feladat itt e kettőben lesz megoldva: a tömöritett mondatok tágitta,ssanak ki s a tág mondatok tömörítessenek össze a kötszóknak majd kihagyása, majd visszahelyezése által. És ezt előbb végezze maga a tanár, azután végeztesse a tanulóval, nemcsak a nyelvtanban előforduló példákat használva, hanem egészen újakat csináltatva a már ismeretes szavakból, leginkább pedig a tanteremben lévő vagy a közéletben gyakrabban előforduló tárgyakról. Vegyünk némely példákat föl. „Ea autem rogo, ut de bis rebus, quas tecum collequi volo, annuum mihi tempus des eoque transacto ad te venire patiaris“ E mondatot részletesen elemeztetem. Jelöld ki azon eseteket, melyeket aszavak vonzanak. Ezek: „ea“ „bis rebus“ „quas“ „annuum tempus“ „mihi“ „te.“ Mely szók itt a vonzók? Elsőt vonza „rogo“ mint cselekvő átható ige, másodikat „de“ elöljáró, harmadikat „eolloqui“ negyediket „des“ átható igék, ötödiket „des“ erre kérdésre kinek mint a tárgyeset kiegészítésére szolgáló ige. Most az értelemtől eltekintve rogo helyett teszem „recordor-“t s lesz: „eorum recordor“, „de“ helyett „per“ előljá-
