Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1871

6 róts lesz: „per has res“ colloqui helyett „arguere“ s lesz: „qiiarum arguere“ voló atb. mindig' újabb és újabb változattal módosítván a hangsúlyos mondat-részt. Jelöld ki a jelen időket: ro(/o, mert jelenben tartó cselekvést fejez ki. Ha a cselekvés be végzett volna akkor hogy lenne? Hogavi. Ha a cselekvés még nem kezdődött volna? Rogabo. Jelen időben vannak még mely igék? Volo, des, patiaris. Jelöld ki a módokat és pedig először a jelentő módot: „rogo“, „volo“ 5 mert ezen igék minden kétséget kizárólag megtörténő cselekvést jelentenek Mondj jelentő modu igéket a jelenben, múltban, jövőben : scribo, scripsi, scribam; disco. didiéi, discam; doceo, docui, docebo. Jelöld ki a foglaló módokat: „des“ „pitiaris“, mert ezek nem ténylegesen bizonyos, hanem mással kapcsolatban álló cselekvést fejeznek ki s je­lesen itt a czélzatos „ut“ kötszótól függnek. Tedd ezen igéket a jelentő mód jelen idejének 3-ilc személyébe: dat, patitur. Jelöld ki a határozatlan módokat: „loqui“ „ad te venire.“ Első volo, második patiaris áltál vonzatik. Tedd mindkettőt a jelentő mód jelen és múlt idejének egyesszámu első személyébe: loquor, locntus smn\ venio, veni; a foglaló mód ugyan­azon időinek első személyébe: loquar, locutus sim vei fuerim; veniam, venerim. Jelöld ki a részesülő által tömöritett mondatot: „eoque transacto“ független határozó eset. Tágítsd ki ezt a kihagyott kötszó visszatétele által: „idque postquam transactum est.“ Miért teszed, ezt igy? Ezt azért teszem igy, mert midőn a „postquam“ vagy más hasonló kötszó kiha- gyatik, akkor az ige a részesülőbe s ha a fő- és mellékmondat, alanya különböző, akkor mind az alany, mind a vele megegyeztetendő részesülő a határozó esetbe tétetik. Mondj nekem még egy példát „dum“ kötszó val: „dum sol őri túr, fugiunt s stellae.“ E mondatban a főmondat alanya különbözik-e a mellékmondat alanyától? Különbözik. Melyik a főmon­dat alanya? „Stellae“. Melyik a mellékmondat-é? „Sol“. Melyik jön a határozóba? Sol. Melyik ige jön a független részesülőbe? Őri tar. Mondd ki tehát az egész mondatot: „Sole Oriente fugiunt stellae. Ezen tagolást tovább is folytatjuk. Közönséges példákat azért idéz­tem, mert nem volt szándékom elvontabb tudományossággal értekezni s mert a módszertani eljárás is igy világosabb alakban tűnik föl. II. A latin nyelvtudomány tökélyének másik nagyhorderejű Kitétele az iskolai és házi feladványok valamint az auctorok, illetőleg classicusok gyakorlati kezelésében fekszik. A 'feladványok nemcsak arra szolgálnak, hogy a tanuló szabályismereteiről azok által tudomást szerezzünk, hanem arra, hogy a tanultakat ismételtessük, az elfeledetteket em­lékezetbe hozzuk, az épen nem-vagy félreértetteket újból megmagyarázzuk, a hibás felfo­gást és értelmet megjavítsuk. E ezélhoz képest a tanárnak tág- mező nyílik arra, hogy ta­nítványa gyenge elméjébe újabb világot öntsön s a sötétben tévedezőt kezénél fogva nap­fényre vezesse. A dolog csekélyszerünek tetszik, pedig nem az. A feladvány ki van dol­gozva. A tanár magával viszi, kijavítja és a tanítványoknak visszaadja, hogy otthon a gya­korló könyvbe Írják be. Ezzel nyugodtan tér vissza tanszékére s tovább megy a magyará­zattal. Eleget tett talán? Koránsem. A feladvány ugyan ki van javítva, a gyermek is látja, hogy hibákat követett el, de nem látja az okát, melyért úgy kell kifejezni a mondatot, mint azt a tanár javitotta. Helyes eljárás tehát az, hogy a tanár ugyan javítsa ki a feladványt, de az iskolában ismét vegye föl a munkálat fonalát; menjen végig a feladványon s a ro- szul irt mondatoknál megállva s az ide vonatkozó szabályt megmagyarázva magával a hi­bát elkövető tanulóval eszközöltesse a kijavítást, sőt a gyengébekkel azon szabályokat, me­lyek szerint a kijavítás történt, ismételtesse. Ha ily tüzetes tárgyaláson keresztülment a dolgozat, akkor beírathatja azt a gyakorló könyvbe, mert már nem tünékeny álomképek, hanem határozott ismeretek vannak a gyermek eszébe is beírva. Az auctorok vagyis classicus irók műremekeinek kezelésénél a nyelvészeti mellett még egy magasabb szempont is kell, hogy szemeink előtt lebegjen. A száraz betűt meg kell eleveníteni. A tán unalmas nyelvtani előadást a mű bölcselmi kedvességével, az ösz- szefíiggés értelem-fejlesztő fölszinben tartásával vonzóvá kell tenni s a magas eszméket is az idegen szók tömkelegéből mint annyi aranyszemeket a tenger fenekéről föl kell idéznii Ezekhez képest a következő pontok szerint lehet eljárni: 1. Minden szónak jelentését meg kell mondani, azokat előlegesen elemeztetni és az egymásmellé tartozó szavakat, különösen a verses müvekben, összerakni annyira, a menny.

Next

/
Thumbnails
Contents