Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857
— 36 — ellátását a bécsi pázmányinlézetben kieszközlé, a növendékek száma szépen szaparodott. (1770-ki april 24-én hala el a kegyes első alapító Sztoyka, ki válogatott könyvtárát és éremgyüjteményét — ez utolsót Batthyáni saját gyűjteményéhez csatolá — a növéldének hagyományozó.) 1770-ben gróf Kolonics püspök a felséges udvartól megnyerő az eltörlött jezsuiták lakát, hová —- miután az a püspök által helyreállíttatott — november hóban átköltöztek a növendékek, ide hozatván a kolozsváriak is Béla József és Burján Mihály tanáraikkal együtt, kik a kanonoktanárokhoz csatol- tatván a Jerikót nyerék szállásul. Újabb lendületet nyere ez intézet gróf Batthyáni püspök által, ki a kanonokokat azon föltétel alatt, hogy a tanárok fizetésére egyenként 200 forintot fizessenek, a tanítástól fölmentette és a tanárok szamát hatra emelte, kik közül Béla József a szent Írást magyarázá. Burján Mihály a hittant. Boros Mihály az erkölcstant, Mártonfi Antal az egyházi jogot, Cserei Imre az egyház történelmét és Ferenczi Péter a keleti nyelveket tanitá. A püspöknek ez intézményét megakadályozá II. József császár parancsa, melynek következtében a növelde tanáraival együtt 1783-ki októberben Kolosvárra a plébánia azon részébe, hol újabb időkben a püspökök laktak, átköltöztetett. Itt a tanterv megtartásával a lelkipásztorság is taníttatott és a növendékek száma előbb 24, majd 36 és 40-rc szaparodott. Azonban három év múlva ugyanazon Császár parancsára a növendékpapok Pestre, a központi növeldébe rendeltettek, Erdélyben csak az ötödik évet végzettek maradván, kik utolsó évöket Béla József kánonok vezérlete alatt — miután a jezsuiták laka, valamint a Jerikó is a katonaság által elfoglaltatott — a gymnasium üres növeldéjében töltötték. II. József halálával feloszolván a pesti növelde, megyénk növendékei visszatértek és 1790-ki julius hóban az említett gymnas. növeldét elfoglalók: A tanulmányok folyama négy évre levonatván, a püspöki iyceumban a bölcsészetet is kezdék tanítani. Minthogy azonban a növelde a növendékek elfogadására elégtelen vala és a gymnasium visszaállított növeldéje saját lakát visszaköveteló: a növendékek 1793-ki október hóban az eltörlött trinitariusok zárdájába helyheztettek, hol jelenleg is vannak. A növelde mostani szervezését boldog emlékű Mártonfi József püspöktől nyerte, ki a trienti szent zsinat értelmében a káptalan és helyi papság kebeléből kijelölt választmányra bizá annak rendezési tervét. Ha hozzávesszük mindazt, mit Mártonfy Józsefen innen is a legújabb időkig, Erdély püspökei ez intézet gyarapodása körül tettek, k) könnyen magyarázhatónak találandjuk azon körülményt, hogy Erdély papnövendékei Magyarország növendékeivel versenyezni találtattak. Már 1787-ben azon 30 növendék között, kik Erdélyből oda küldettek, 25 kitűnő és öt első rendű osztályozást nyert; erkölcsi magukviselele pedig annyira vala kitűnő, hogy Chiolich Maximilian híres erkölcstani tanáruk e dicsérettel örvendeztette meg őket: „Növi (Romáé in collegio Apollinari) vestrum Episcopum, növi, quanto zelo Dei agatur, si huc veniret, e numeroso isto clero non posset alios seligere, nisi suos.“ Nem csoda ha Erdély püspöksége újabb alapításának idejét áttekintve maga S. F. is idéztük czikkében e szavakra fakad: „Eine Reihe ausgezeichneter Kirchenfürsten haben . . . der Kirche und Schule eine dankens- werthe Sorgfalt angedeihen lassen . . . Innerhalb kaum eines Jahrhundertes sind von den Bischöfen mehr als 100000 Gulden aus eigenem Privatvermögen für wissenschaftliche Zwecke bestimmt worden.“ S mi hálásan sorozzuk az általa említett multszázadi püspököknek neveihez egy Mártonfy József, egy Szepesy Ignácz, egy Kovács Miklós dicső nevét, rejtékben hozzájok csatolván azt, ki e növeldéhez kapcsoló a papi pályára készülő ifjak intézetét — seminarium puerorum —, s kire Klio vésőjét kezében tartva tekint. h> Római katholikus gymnasium és növeld«? (Lásd a multévi tudósítvány értekezését.)
