Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

i) Cs. feir. középületek.

A gymnasium szomszédságában a várnak keletéjszaki részét a cs. kir. laktanya foglalja el. E laktanyának keleti fele hajdan a Bethlen Gábor collegiumának díszes laka volt. Az itteni református iskolák felvirágoztatásáról mindjárt kormánya elején kezde gondoskodni a tudománykedvelö fejedelem, ki 4621-ben — a jezsuitáknak azon meghagyással, hogy a nem katholikus, ingerült nép miatt papi öltönyeiket ne viseljék, mint tudós férfiaknak az országba jövetelt már 1615-ben megengedvén — a német irodalomban korszakot képező Opitz Mártont hivá meg Németországból. De a fejedelmileg ellátott col- legium alapkövét csak 1622-ben tévé le, ez iskola tanszékeinek elfoglalására Alsted Henrik Halász — Piscator - Lajos, Bisterfeld Henrik és más német tudósokat hozatván. Már éltében negyvenre növekedék a papjelöltek száma, kik itten nyerék kiképzésüket, oly híressé lön ez iskola. S minthogy 1629-ben történt elhalálozás előtt, az iskola épületét kívánta magasztosságra nem vihette, számos birtokok adományzásán kívül 20000 magyar forintnyi alapítványnyal látta el. Fonállá e collegium 1658-ig midőn a többször említettük pusztulás alkalmával a lángok mártaléka lett. Az ifjúságnak egy része leöletett, más része rabságba hurczoltatolt, némelyek elszélyedtek, csak kevesen vonultak kolozsvárra, hol a kolozsvári collegiumban, külön testületet képezvén, öt évig tárták főn a fejérvári collegium neVét. I. Apafi Mihály Nagy-Enyedre költözteté. A fejérvári collegium valamennyire helyreállított épületét I. Apafi Mihály 1672-ben a sáras-pataki helvétval- lásu iskolának adá át, mely 4671-ben Sáras-Patakról a vallási villongások következtében Buzinkai Mihály és Pósaházi János tanárok vezérlete alatt kivonult. Vendégül laka itten ez iskola 1716-ig, a mikor — martius 26-án — Steinwille parancsára ének és zászlók alatti menetben előbb Krakóra s innen november 27-én Maros-Vásárhelyre költözött. Az iskola épülete mostani alakjában ,ujra fölépíttetvén katonák szállása lett.

Említendő még a cs. kir. ruharaktár, mely ezelőtt a jezsuiták temploma és zárdája volt és közönségesen Báthori templomának neveztetett. E templom kriptájába temettett el Báthori Kristóf, Erdély nemzeti fejedelmeinek legjobbika. A jezsuiták eltörlése után 1778—1783-ig a növéndékpapok és 1785-ig a kath. gymnasium alapítványosai is laktak e templom melletti zárdában, maga a templom 4783-ki junius 14—étöl, 1785-ön innen a zárda is ruhatárul használtatván.

A várnak nevezetességei közé számítandók végre: a várparancsnoksági lak, a vár délkeleti szögét elfoglaló cs. k. élelmi tár és sütöház, mely — a hagyomány szerint — az oláh püspök lakának és te/nplomának helyére épült; a régi fegyverekben és különböző hadi jelvényekben gazdag tárral biró tüzérlak, mely Báthori Andrásnak, kinek czimere egyik ajtó felett most is látható, laka volt; az erődítési munkákat vezető igazgatóság laka és a jelenleg épülő díszes tisztilak, egy vár a várban.

A ferenczieknek — kik közönségesen bulgáritáknak neveztettek — régen Szent-Györgyről, később Kapisztrán Szent-Jánosról nevezett temploma és zárdája, a Károlykaputól éjszakra, a forradalom áldozata lön. Romjai a rend által eladattak. Nevezetes e templom arról, hogy a keleti oldalához épült kápolnájában K. szent János misézett. — i)

A város.

Városunk, mely — mint láttuk — Gyula-Fejérvárnak a vár épültével leköltözött lakosai által építtetett, mostani helyén Erdély városainak legifjabbika. Ez ifjú kora, valamint azon körülmény, hogy leköltöztetése alkalmával itten lakó országnagyaink, hol Kolozsvárra, hol Szebenbe, mint a kormány helyére, átköltöztek, eléggé magyarázza lassan haladó gyarapodását. Rangjára nézt a szabad királyi városok közé tartozik, Maros melletti fekvése és a tervezett vasutak szép jövővel kecsegtetik. Lakosai Erdély valamennyi nemzeteit képviselik; köztök aránylagosan legszámosbak a zsidók, kiknek