Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857
egri olvasó kanonokságot nyerte és 1854-ki ján. 24-én Cs. kír. valóságos belső tükos állami tanácsnak méltóságával ruháztatott fel. — Clio egykor örömtől sugárzó arczczal vésendi fel nevét édes hazánk történetednek lapjaira; mi csak azt kiálthatjuk: Isten tartsa sokáig életben tanodánk Maecenását! Erdély püspökeinek az első korszakbani terjedelmes ellátását tanúsítja azon körülmény hogy az erdélyi püspök csakis fejérvári uradalmában — melyen kívül Harina. Bílok, Gyalu, Ziláj és Tusnád, Sárd, Szent-Király, Kulusvár, Sibó, Suk, Keresfeö, Ebes, Barát-Pispök valának birtokai s mikhez idővel Sásáff fele, majd a gáldi nemesek által adományzott birtok, Kublus nemeseinek adománya, Székakna, Kulusakna, Dcsakna és Torda sójövedelmeinek tizede és sok más hagyomány járulónak — 46 falut számlála birtokában és II. Ulászló I. decr. 20 czikke szerént teljes, 400 lovasból álló bandériumot tartozott háború idejében kiállítani, mindig az ország bárói közé számíttatván. A második korszak választott püspökei sem itt Erdélyben nem laktak, sem valami jószággal vagy jövedelemmel nem bírtak. A püspökségnek 1715-ben történt visszaállítása alkalmával, valamint dicső emlékű Ülária Terézia kormánya alatt az 1751—ki országgyűlés 1 czikke tanúsága szerint, a püspöknek a fejérvári székhely és az ahhoz tartozó javakon kívül; Dálya, Sírása, Tálé, Sóspatak, Poklos, Tótfalud (a régi Szertl- Mihálykő) Pojána, Gaurán, Metesd, Felsö-Gáld, Diomál, Ponor, Remete, egészen; Csügöd, Maros-Váradgya Sárd, Igen, Benedek, Borbánd és később a Mártonfi György által kiváltott és áltála a székesegyházi templom számára adományzott Drombár részben birtokul adattak. Erdély püspökeinek a püspökségnek első alapításától fogva 1848-íg a hozzá tartozó jobbágyok- és zselérekre nézt törvényszéki hatósága volt, melytől — mint első és egyszersmind felebbzési bíróságtól az ügyek egyenesen ö cs. kir. Felségéhez felebbezlettek. E hatóság alá tartozának a fejérvári zsidók is. A püspök előjogai közé tartozott végül az erdélyi zsidók felett gyakorlott protectorság, melynél fogva főrabbijokat is ö nevezte ki. b) Káptalan. _ A gyulafejérvári káptalannak alapítását honi íróink összhangzó tekintélye Szent-István királytól származtatja. Azonban, az alapításról szóló okmányok hiányában és a XI. századon nehezkedö homály mellett találtattak — kivált újabb időben — olyanok is, kik Lasko Osváld, Pelbárt szerzetes compilátorának e szavain: „Beatus Ladislaus monasteria episcopalia duó construxit, scilicet Váradiense et Albense, quae regia liberalitate dotavit“ indulván, Szent-Lászlót állítják e káptalan alapítójának. Azonban, miután nem valószínű, hogy Szent-István, ki a kereszténység terjedésének ügyét annyira szivén hordozta, a püspököt e nevezetes tanácscsal el nem látta volna; miután Sz.-László életirója e szávaiban: Duos quoque Episcopatus ordinavit, et regia liberalitate locupletavit“ a váradi és erdélyi püspökségnek rendezését — mire a kunok és más ellenséges népek Erdélybe történt beütéseinek, valamint az Endre alatt újra elétörő pogányvallás pusztító dühének következtében igen is szükségük volt — Szent-Lászlónak tulajdonítja, tehát ama monasteriumok constructioja is rendezés és nem alapítás volt; annál is inkább, minthogy Szent-László a váradiban, ájtatosságát ott végzendő, többször megjelent, miből — mint Timon (Imago Novae Hungáriáé pag. 40) mondja — következtethetni, hogy ama monaste- rium vagy coenobium nem vala uj, tehát a fejérvárival együtt általa nem alapíttatott, hanem csak ren- deztetett, helyre állíttatott. A káptalannak e rendezése és ellátása fényes volt; ebből valamint a buzgó hagyományoknak hosszú sorából magyarázhatni, hogy a káptalan még 1556-ban is, a midőn Erdély hajója mind politikai mind vallási téren a vésznek magas hullámaival .küzde már, a tordai sóakna jövedelmén, Al-Vincz adóján és az altariae nevű, misepénzeken kívül 72 falu területén bira jószágokat. Kitől és mikor nyeré a káptalan e birtokokat, láthatni Szeredai Antal egykori károlyfejérvári nagytudományu, hazánk történe-
