Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

-léteiben jártas Nagyprépost „Notitia Veteris et Növi Capituli Ecclesiae Albensis Transilvaniae Albae Ca- rolinae MDCCXCI“ czimü munkájában.

A káplalanbéliek számát illetőleg határozottat nem állíthatni ugyan, mindazonáltal az itt ott elszórt okmányok nyomán e számot 42-re bátran tehetni. Ugyanis Verantius Antal e káptalan utolsó prépostjából lett esztergomi érsek 1540-ki április 13-án Tömöri Lajoshoz — ki ez időben székesegyházi esperest és János Király udvari titoknoka volt — irt levelében huszonnégy magister kánonokról tesz említést. Ha ezekhez a pápai tizedeket szedő hivatal 1332-től 1337-ig terjedő lajstromából kivehető tizennégy esperestet, (hogy akkor e megye valamennyi esperestje valóságos fejérvári kánonok is volt, több okmányon kívül az úgynevezett Capitulare Regestumból is látható) a nagy és kis prépostot, meg az éneklő- és örkánonokat számítjuk, a negyvenkettőnek száma éppen kitelik. Megjegyzendő, hogy az olvasókanonok 1266-on innen egész 1556-ig ki nem puhatolható okból sehol sem fordul elő.

E díszes egyházi testület, mely a püspökség és szerzetes rendekkel együtt a Kolozsvártt 1556—ki november 25-én tartott országgyűlésen javaitól megúsztatott azon hitujítási mozgalmak következtében, melyek már 1523-ban kezdék honunkot egy siralmas állapot felé hajtani, hivatása teljesítésében jogainak' gyakorlatában és birtokainak élvezésében már 1520-on túl különféleképpen akadályoztatott, míg 1556-an tagjai mind elszólyezlettek, vagy mint Heltai Gáspár — e korban élő iró—„Chro- nieajának“ 5. lapján kárörömét el nem palástolhatván, mondja: „mikoron írnának 1556 egyszersmind elsőié a dér az egész káptalant.“

Annak, hogy a káptalan hivatásában háborgattatott és a fönidézelt évben eltöröltetett, gyászos következményeit magának a honnak kelle hordoznia. Halljuk az országnak 1557-ben Gyula-Fejér- várra gyűlt — már nagyobbára nem katholikus rendjeinek február hó 15-én kelt határozatát: „Animad- vertentes Dom. Regnicolae ob neglectam Juventutis ins ti tut ionéin in dies bar bariéin magis ac inagis augeri, ao crescere, pio ducti zelo publieis usibus, et ornamentis sanctissiir.e consulere volentes supplicarunt Reginali Majestati, quod quoniam Capitulares publico Regnieolarum statuto dejecti sunt, et Secta (?) Monachorum explosa est, dignetur sat. „Szükséges-e a nyájas olvasót arra, hogy bar bariéin augeri ac crescere ~ okozat, Capitulares dejecti és secta Monachorum explosa “ok, figyelmeztetni; miután e káptalanbéliek nagyobb része, mint fő- néptanitók és iskolafelügyelök lakának országszerte?

Mi Bárdossy János, a lőcsei gymnasium igazgatójának Schwarztól kölcsönzött azon állítását illeti, hogy a fejérvári káptalan görögkatholikus szertartásu volt, annak inegczáfoiására elég említenünk, hogy a templom — mint ez az illető, alább idézendő okmányokból látható — fölépültének perczétöl fogva mindig a római szertartásokhoz volt illesztve, a görög egyház káptalanaiban mindig létező olvasókánonok a fejér váriban kezdetétől fogva 1556-ig nem is említetik; elhalgatva azt, hogy a görög rítusnak a rómaivali felcserélésének sehol semmi nyoma.

Itt helyén volna a nevezetesb eseményeket, melyeknek a káptalan állapítása idején innen ki volt téve, bár rövideden fölemlíteni; de miután e tudósítvány szűk korlátáihoz szükség alkalmazkodnunk, elegendőnek tartjuk olvasóinkat azokra utalni, miket alább a székesegyház — és a benne lévő levéltárról mondani fogunk, rövideden érintvén, hogy a káptalan 1556-ban történt tökéletes felbomlása után soha többé helyre sem állott.

Dicső emlékű VI. Károly római császár és erdélyi fejedelemnek vala a jelenlegi káptalan alapításának érdeme föntartva. Ez alapítást eszközlő rendelete 1715-ki december 9-én kelt, minek következtében 1716-ban csikszentgyörgyi plébános és a püspöki széknek árvasága alatt általános helyettes Antalíi János prépostnak, polyáni plébános Henter Gáspár olvasó-, köszvényesi plébános Bors Fe- rencz éneklő kanonoknak a fejedelem által, magyarországból származott Demeter Márton pedig a püspök által öl-kánonoknak neveztetett ki. A három elsőnek azonban, minthogy szállásuk nem volt, plébánia— jókba vissza kellett menniök, míg 1718-ban ugyanazon fejedelem kegyes parancsára a régi lak, mely