Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

I,

NEYE ÉS FEKVÉSE.

Károly-Fejérvárt — Alba-Carolina, Karlsburg, Belgrad — a dákok némely írók szerint T a r n i s —, Huszti állításaként Tarmisnak, a rómaiak a város mellett folyó Apulus — Ompoly — nevű vízről, vagy — mint Timon írja — megtartott régi nevén A p u 1 a — vagy Apulumnak nevezték.

Amazok állítása, kik e városnak Alba-Julia nevét, azon véleményen: mintha C. Augustus nővérét Kotisonak, a géták — dákok — királyának adta volna nőül, megindulván, már a rómaiak idejéből Júliától származtatják (P. Fasching Nova Dacia p. 50) a valónak színe nélkül is szűkölködik: miután Suetonius (Octav 63) arról tanúskodik, hogy Augustus oda Ígérte ugyan Júliát, de valóban előbb Mar- cellusnak, majd Agrippának és végre Tiberiusnak adta nőül. Nem több hitelt érdemelnek, kik e nevezetet M. Aur. Antoninus Pius Julia nevű anyjától származtatják, minthogy Alba-Julia semmi kőiraton elő nem fordul.

Hogy Apulum Tarmisnak, melyet Trajanus, Decebált Tordánál a keresztes mezőn legyőzvén, legelőbb elfoglalt és a mostani várnak helyén és környékén állott, mutatja roppant száma ama római régiségeknek, melyek itten a vár építése, az országút készítése s majd minden mélyebb ásás alkalmával Maros-Portotól nyugotéjszakra és Károly-Fejérvártól délnyugotra kiásattak. A kőiratok számát 281-re a másféle régiségekét 70—80-ra teszi Ackner Mihály, Hammersdorfnak e régiségekben búvárkodó ágostai hitvallású lelkésze. (Die römischen Alterthümer in Siebenbürgen v. M. J. Ackner. Wien 1857.

E köiratok tanúsága szerint Apulum Hadrián császártól municipiumi jogokat nyert, az Antoninok alatt colonia a) volt, Sevértöl újból visszanyerte municipiumi jogát; Caracalla idejében colonia néven fordul elő, Gordián alatt harmadszor is municipium volt. (Katancsich Geogr. vet. pars II. p. 297.) így coloniának:

I). AVRELIAE.

APOLOMAE.

T. AEL. LVPVS.

EQ. R. PONTIF.

ET. II VIRAL.

COLON IAE.

APULENSIS.

MATRI.

CARISSIMAE.

(Felmer pag. 48. Seivert CCXXXVIII)

II.) T. LAELIVS. T. F. VET.

FLAMEN., SAC. 0COL. APVL. ARAM.

HANC. ROMÁÉ. CON.

P. S. F. C,

(Benkö Transsilv. t. I. pag. 22. 23. Seivert CLXII.)