Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

— a majd municipiumiiRk:

L 0. M. AETERN.

C. IVL. VALENTI NVS. InlVIR. PRIMVS.

ANNVALIS. MVN. SEP. APVL.

ET. PATR. COLL. FAB.

MVN. S. S. EX. VOTO.

POSVIT.

CSeivert CXX.)

neveztetik a fönkitett számban talált kőiratokon.

Mily roppant kiterjedése volt Apulumnak, azt kivehetni a római nagyság emlékeinek itten talált maradványaiból; de mutatja azon körülmény is, hogy a Maros annak közepén folyt át, kerülete pedig ötezer lépést tett.

Kinyúlt tehát az, mint ezt a fönemlílettek nyomán kijelölhetni, Sárd déli oldalától kezdve a várt és a Maros-Portora vezető országúinak egész jobb és Limba irányában fekvő bal mellékét magába foglalva Alsó-Váradjáig, hol a Sarmategte, vagyis Ulpia-Trajana, (mostani Várhely) nevű fővárosból kiindult főút azon mellékuttal, mely Egetától a Veres-Tornyon be Feuyöfalván, Bungárdon, Szebenen, Kis-Csürön, Kis-Apoldon, Szeredahelyen és Szász-Sebesen átvonult, összetalálkozott. (Tabula Peutinge- riana) A mikor is a Maros oda, hol most a majorbéli görög egyesült templom van, kanyarodván, a császári királyi téglavető alján át — hol nem rég egy római fürdőnek omladékai ásaltak ki — Poklos felé hömpölygteté hullámait.

A magyarok, kik Gyula vezérrel vadászat közben, sürü erdők közt Apulum romjaira találván, azt — miután a régi magyaroknál szokásban volt minden köépületet, kastélyt s a t. várnak nevezni — várnak, s fekete, kormos falai miatt Fekete-Várnak hívták, majd vezérükről, ki azt újból felépítő, s magának lakhelyül választó, (Bonf. dec. I. lib. 1. pag. 5—18; lib. fi. pag. 104) Gyula- Fejérvárnak nevezték.

Bartalis Antal „De ortu et occas. Imp. Rom. in Dacia“ czirnü munkájának 35 lapján azt ál- Htja ugyan, hogy városunkat akkor kezdették Feketevárnak mondani, midőn azt II. Rákoczy Györgynek Lengyelországba történt berontása után a törökök 1657-ben elpusztították, mit Köleseri is „Auraria Dacica“ czirnü könyvének 54 lapján látszik bizonyítani; de mi mégis az első véleményt valószinüebbnek tartjuk, annyival is inkább minthogy az egész 17-ik században egy okmányt sem találhatni, melyben Feketevár volna olvasható, és ez elnevezés alkalmasint csak a város elpusztulásán siránkozó, elkeseredett lakosok száján foroghatott. Gyula, magyar vezértől nyert nevét tanúsítja a városnak régi pecsétje is, melyen: S. Albae Gyuláé olvasható.

Gyulafejérvárt Gyula vezér csak a mostani város fölött uralkodó dombon, tehát Apulumnak csak azon részét épitteté föl, melyen a romaiak kastélya állott. A városnak honi fejedelmeink alatti fekvését következőleg irja le Bethlen Farkas történetének 12-ik könyvében: „Fejérvár egyenes, gyönyörű helyen fekszik, mert egy emelkedett, a közel lévő, legjobb bort termő szöllöhegyektöl lenyúló térségen áll. Hogy e hely Apulumnak és a romaiak általunk is említett, feldúlt coloniájának erőssége volt, azt az emlékek romjai, és mindkét kapunak fenmaradt tömege, mely a régiségről tanúskodik, nem megvetendő tárnokokkal bizonyítják. — Ugyanis nemcsak falak roppant alapjaira, mikre a földásók bukkannak, hanem bolthajtásos pinezékre, oszlopok — és más régi alakú eltemetett müvekre is találnak a pincze- és kutásók. Kőkerítése négyszögü és kerületében ezer lépést számlál, melynek egyes oldalai két stádiumra b) távolak egyik szeglettől a másikig. A fejedelmi lak, mely eleve az erdélyi püspökök által nem megvetendő csínnal építtetett és nekik régen lakhelyül szolgált, azután Izabella királynő és II. János Magyarország választott királya és Erdély első fejedelme által jobb karba állíttatott idő