Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

-31 balmos lépdele; oldalán nyolcz, köanyüszerüleg öltözött kengyelfutó vala. így vonala hé a szentgyörgyi kapun át a fejedelmi lakba, utána a bojárok és fegyveresek hosszú sora maguk előtt hordozván a fejedelem elfoglalt zászlóit . . . Fejérvárnak lakosai e győzelmi menetet házaikból, hová némán rejtekez- * tek, az ablakon át nézték; komor némaság üle az egész városon. A szerencsétlen fejedelem 1599-ki november 3-án futása közben Ördög Balázs csíki székely által megöletik és november 12-én Fejér- « várra hozatik, hol a nagy templomban &1 is temettetik.

1599-ben Mihály vajda Fejérvártt hongyülést tartat és azt végezteti, hogy az ország minden kapuja nyolcz véka búzalisztet, ugyanannyi zabot vagy árpát; minden tiz skapu egy vágómarhát, egy ökröt t. i. vagy tehenet, vagy azok nem létében három juhat, azonkívül minden kapu havankint hat forintot, a székelyek pedig eddigi szokás szerint minden hat ökör után egyet adóul fizessenek.

1601- ben Székely Mózes a goroszlói csata után, miután Dózsen Zsigmond fejedelemmel,

Csáki Istvánnal és Gyulafi Lászlóval Erdély további fentarthatása végett titkon értekezett volna, Dézsröl előbb Kolosvárra, onnan pedig Fejérvárra jő és itt a város népét, mely élete megmenthetése végett, kivándorolni készül, a megmaradásra készteti.

Ugyanazon évben Rácz György Mihály vajda vezére Fejérvárt elpusztítja. Utána ugyanazon évben Básta is jő, kinek katonái mindent elprédálnak. Végre Borbély György is megérkezik egy török sereggel Zsigmond segítségére. Ennyi, nem jó szívvel látott vendéget végre megunván a Fejérváriak részint Dévára, részint másféle elszaladtak. Hátramaradt vagyonukat előbb a főrendiek foglalják el, később a székelyek rabolják el.

1602- ben Székely Mózes és Básta György Fejérvár mellett megütköznek; előbb Székely részén mutatkozék a szeréncse, dé később a Székely hada Básta által egészen szétveretik; a székelyek közül sokan a Marosba fúlnak.

Ugyanazon év december 10-re Básta Fejérvártt országgyűlést hirdet, melyen az országtól katonái számára pénzt és élelmet követel. — Karácson táján földingás látogatja a várost. E nyomorúságok és keservek poharát színig tölti meg az országban uralkodó éhség, mely annyira vivé az embereket, hogy az akasztófán függök tetemeit levágnák és megennék.

1603- ban az erdélyiek itten újból országgyűlést tartanak és Petki Jánost, Mindszenti Benedeket, Királyfalvi Jánost, Sarmasági Zsigmondot 15 pontból álló utasítással Rudolf császárhoz követségben küldik, kérendöket: hogy az ország jogait kegyelmesen fentartatni rendelje és Miksa herczeget kormányzóul küldje. Az elégedetlenek azonban a fejérvári veszteség után Temesvárra vonult Székely Mózest Bethlen Gábor által az ország elfoglalására meghiván, ez mint amannak vezére Fejérvár elfoglalására érkezik és a várost ostrom alá veszi. A kastélyban esetlegesen tűz támad és a város legnagyobb része elhamvad. A városiak az örsereglöl bé nem fogadtatván a kastélyba, Bethlen Gábor részére állanak és a külvárosi templomba vonulnak. Az ostrom ötödik napján megérkezik maga Székely is, ki a segítségül hozott tatárokat a Maros mellé helyezvén, serege többi részével Borbándon tábort üte. A vár az örsereg 18 napi vitéz védelme után végül Székely hatalmába jutott, ki e város elfoglalása után legott Erdély vajdájának czimével kezde élni.

Székelynek elvonultával, Brassó mellett történt megveretése után a Fejérváriak újból bajba jövének. Minthogy Székely részére állottak volt, Básta haragjától méltán félhettek. Makó Gergely és Borbély György tanácsára tehát a várost újból elhagyván a Maros mindkét partját elfoglaló hosszú vonatokban Káránsebes felé költöznek. Az alatt Básta seregének egy része a várost elfoglalja, de a Székely szétvert hadának lengyel- és magyarokból álló egyik töredéke által a fejedelmi lakba szorittatik és kemény tusa után levágatik. És a város? két hónapig az utczán heverő tetemek felfalására béjáró vadak tanyája lett! Midőn azok, kiket a háború öldöklő angyala megkímélt, Káránsebesről haza térének, nagyobb része az ez évben dühöngő éhség, döghalál és ama 1604-ben uralkpdó nyomorak áldozata lön, melyeket Bethlen Farkas története 13-ik könyve elején oly borzasztó hűséggel rajzol.