Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857
- 32 Az erre következő békésb napok gyümölcseit tönkre teszi az 1658-ki, már fenebb említett veszély, melyből soha többé fel sem üdüle a város, míg 1715-ben a vár épültével már nem régi, any- nyi dicső és több szomorú élelmények helyén, hanem a Maros melleti völgyben mintegy hamvaiból újból kikelvén egy másfél százados béke malasztjait — melyeket az 1849—ki zavarok csak rövid időre háborgatának, élvezni kezdé. íme, tanodánk kedves ifjúsága! mit e tudósítvány szűk korlátáihoz képest Károly-Fejérvárról mondhatók. Vedd hazánk történetének megtanulására buzdító szózatul. Ha igaz, mit Cicero mond, hogy „nescire, quae, antequam natus sis, acciderint, id est semper manere puerum,“ igaznak találandad ama mondatát is: „hostoria est magistra vitae.“ S ha estenden e város viruló mezején sétálgatva átgondolod a múltnak eseményeit hálás érzettel rebegj imát Istenhez, hogy hazánk annyi vész és nyomor után végül a béke partjaira jutva a múzsák háboríthatlan hajléka is lehet. Mert: Jam fides et pax et honos pudorque Priscus, et neglecta redire virtus Audet: apparetque beata pleno Copia cornu. Veszély Károly.
