Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857
-30sejtö fő urakat éjjel két és három óra között Balassa Menyhárd és Peresith Gáspár vezérlete alatt lévő katonák áltaj leöleti, kik — e haza szinte két századig tartó nyughatatlan állapotának első áldozatai — a külvárosi templomba temettettek el. A sors változó szeszélyeinek nagy mértékben kitett fejedelemnő 1559-ki September 15-én itten hal meg és a nagy templomban temettetik el. Melléje temettetett fia és utódja János Zsigmond is, ki 1571-ki mártius 14-én halt meg 31 éves korában. 1571—ki május 25-én Somlyói Báthori István választatik Erdély vajdájának az itten tartott gyűlésen. A békésb időket élvezni készülő város 1575-ben újból a fegyveresek gyülöhelye lesz. Ugyanis ez évben a fejedelem mellé Békési Gáspár ellen Hagymási Kristóf 200 lovassal és ugyanannyi gyaloggal, Gyulai! László az erdélyi hadak fővezére, Bánffi Farkas és Kristóf, a nemesek részéről 200 lovas, Aranyos-székből 800 gyalog, Káránsebesröl és Lúgosról 300 lovas és 200 edzett hadfi, a szebeni biré Helvig Ágoston vezérlete alatt 1000 lovas ide érkezve a várost zajos táborrá változtatják át. 1581-ben itten hal meg Báthori Kristóf,. kinek temetéséről már fenebb emlékeztünk. Benkö 1582-re teszi ugyan halálát, de hibásan. 1591-ki September 21-én fogadtatott el az itten tartott országgyűlésen az uj naptár. 1595-ki augustus 1-én menyegzőjét tartja itten Báthori Zsigmond Mária Krisztinával. Zsig- mond julius utolsó napján a Kolozsvárról ide indult mátkájának, kinek elfogadására az itten mulató pápai követ is Kolozsvárig utazott, az ország nagyainak fényes kíséretében Tövisig eleibe ment, és más nap királyi pompával zene és az ágyuk folytonos dörgése között Fejérvárra vezette. A mátkával édes anyja Károly osztrák herzegözvegye, a római pápa követe, Pete Márton váradi püspök és Rudolf császár követe, Kútasi János győri püspök, Náprádi Demeter, Dersfi Ferencz és más magyarországi nagyok jövének. A mátka és fényes kísérete érkeztével megállapíttattak azon föltételek, melyek a fejedelem jelenlétére halasztattak. A menyegző ily módon történt: A fejedelem mátkájával a várból — a fejedelmi Jakból — a templomba indult, elöttök sorban mentek a külországok követei, az ország tanácsosai és a nagy számban összegyűlt országnagyok és a három nemzet követei. A templomban a pápai követ disz öltönyében az oltár jobb oldalán leüle, a fejedelem, a mátka és a többi előkelők is, kiki saját helyét elfoglalván. Arra Carilli Alphons a jelenlévők felé fordulván komoly alkalmi beszédet tartott, melynek végeztével a római pápa követe az oltár közepén, Zsigmond fejedelem jobbra, Mária Krisztina pedig Pete Márton és Dersfi Ferencztöl kéznél vezettettve balra foglalának helyet, hol őket a gyürüjöket átvevő és felcserélő pápai követ az egyház szertartása szerint összeadá. 4 598—ki aprilhó elsejére hirdetett hongyülésen az ország rendéitől búcsút vesz Báthori Zsigmond és a rendek Rudolf császár és király hűségére esküsznek. Zsigmond maga Fejérvárról Sziléziába indul. Nejét, Mária Krisztinát, kinek Rudolf császár szabadságot adott anyjához visszatérni, vagy Miksa herczeg jöttét bevárni, miután e másodikat választotta, Istvánfi, Csáki István, Géczi Péter és mások Kővárról Fejérvárra hozzák, hol nevében az ország rendei Szász-Sebesre, hogy mindenre készen álljanak, sereget gyűjteni határoznak. 1599-ben Mihály, oláhországi vajda, miután Báthori Andrást Schellenbergnél megverte, november 1-én itten diadalmi bémenetét tartja. A városhoz közeledőt Náprági Demeter püspök, ki nem sokkal azelőtt Gyaluról Fejérvárra érkeze, fényesen és — hogy a zsarnokot szelídítve hazáját nagyobb bajtól megmentse, vagy, mint némelyek akarják, mivel a nemességnek titkos ellensége volt — köszöntő beszéddel fogadja. Maga Mihály kitűnő, ráczfaju, szürke lovon tartá bémenetelét. Előtte nyolcz a legdrágább, arany és ezüsttől csillogó szerszámmal ékesített lovat vezetlek. Ö maga aranysujtásos, fejér selyemmentébe és ugyanazon kelméjü dolmányba vala öltözve; magyar kalpagját gazdag, darutollakból készült boglár diszíté, lábán karmazsin börü, bokáig érő sárga csizma vala, térdig érő rojtjai pedig nehéz selyemből és drága kövekkel kirakottak voltak; e büszke öltözetben, mely valamely ünnepélyes játékhoz, vagy lakadalomhoz sem illett volna, kevélykedék a győztes; azonkívül a trombitások és rézdobosak serege török módra fület hasító, éktelen lármával kisérék. Közvetlenül előtte tiz czigány czim-