Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

-30­sejtö fő urakat éjjel két és három óra között Balassa Menyhárd és Peresith Gáspár vezérlete alatt lévő katonák áltaj leöleti, kik — e haza szinte két századig tartó nyughatatlan állapotának első áldozatai — a külvárosi templomba temettettek el. A sors változó szeszélyeinek nagy mértékben kitett fejedelemnő 1559-ki September 15-én itten hal meg és a nagy templomban temettetik el. Melléje temettetett fia és utódja János Zsigmond is, ki 1571-ki mártius 14-én halt meg 31 éves korában. 1571—ki május 25-én Somlyói Báthori István választatik Erdély vajdájának az itten tartott gyűlésen. A békésb időket élvezni készülő város 1575-ben újból a fegyveresek gyülöhelye lesz. Ugyan­is ez évben a fejedelem mellé Békési Gáspár ellen Hagymási Kristóf 200 lovassal és ugyanannyi gya­loggal, Gyulai! László az erdélyi hadak fővezére, Bánffi Farkas és Kristóf, a nemesek részéről 200 lo­vas, Aranyos-székből 800 gyalog, Káránsebesröl és Lúgosról 300 lovas és 200 edzett hadfi, a szebeni biré Helvig Ágoston vezérlete alatt 1000 lovas ide érkezve a várost zajos táborrá változtatják át. 1581-ben itten hal meg Báthori Kristóf,. kinek temetéséről már fenebb emlékeztünk. Benkö 1582-re teszi ugyan halálát, de hibásan. 1591-ki September 21-én fogadtatott el az itten tartott országgyűlésen az uj naptár. 1595-ki augustus 1-én menyegzőjét tartja itten Báthori Zsigmond Mária Krisztinával. Zsig- mond julius utolsó napján a Kolozsvárról ide indult mátkájának, kinek elfogadására az itten mulató pá­pai követ is Kolozsvárig utazott, az ország nagyainak fényes kíséretében Tövisig eleibe ment, és más nap királyi pompával zene és az ágyuk folytonos dörgése között Fejérvárra vezette. A mátkával édes anyja Károly osztrák herzegözvegye, a római pápa követe, Pete Márton váradi püspök és Rudolf csá­szár követe, Kútasi János győri püspök, Náprádi Demeter, Dersfi Ferencz és más magyarországi nagyok jövének. A mátka és fényes kísérete érkeztével megállapíttattak azon föltételek, melyek a fejedelem je­lenlétére halasztattak. A menyegző ily módon történt: A fejedelem mátkájával a várból — a fejedelmi Jakból — a templomba indult, elöttök sorban mentek a külországok követei, az ország tanácsosai és a nagy számban összegyűlt országnagyok és a három nemzet követei. A templomban a pápai követ disz öltönyében az oltár jobb oldalán leüle, a fejedelem, a mátka és a többi előkelők is, kiki saját helyét elfoglalván. Arra Carilli Alphons a jelenlévők felé fordulván komoly alkalmi beszédet tartott, melynek végeztével a római pápa követe az oltár közepén, Zsigmond fejedelem jobbra, Mária Krisztina pedig Pete Márton és Dersfi Ferencztöl kéznél vezettettve balra foglalának helyet, hol őket a gyürüjöket át­vevő és felcserélő pápai követ az egyház szertartása szerint összeadá. 4 598—ki aprilhó elsejére hirdetett hongyülésen az ország rendéitől búcsút vesz Báthori Zsig­mond és a rendek Rudolf császár és király hűségére esküsznek. Zsigmond maga Fejérvárról Sziléziába indul. Nejét, Mária Krisztinát, kinek Rudolf császár szabadságot adott anyjához visszatérni, vagy Miksa herczeg jöttét bevárni, miután e másodikat választotta, Istvánfi, Csáki István, Géczi Péter és mások Kő­várról Fejérvárra hozzák, hol nevében az ország rendei Szász-Sebesre, hogy mindenre készen álljanak, sereget gyűjteni határoznak. 1599-ben Mihály, oláhországi vajda, miután Báthori Andrást Schellenbergnél megverte, no­vember 1-én itten diadalmi bémenetét tartja. A városhoz közeledőt Náprági Demeter püspök, ki nem sokkal azelőtt Gyaluról Fejérvárra érkeze, fényesen és — hogy a zsarnokot szelídítve hazáját nagyobb bajtól megmentse, vagy, mint némelyek akarják, mivel a nemességnek titkos ellensége volt — köszöntő beszéddel fogadja. Maga Mihály kitűnő, ráczfaju, szürke lovon tartá bémenetelét. Előtte nyolcz a leg­drágább, arany és ezüsttől csillogó szerszámmal ékesített lovat vezetlek. Ö maga aranysujtásos, fejér selyemmentébe és ugyanazon kelméjü dolmányba vala öltözve; magyar kalpagját gazdag, darutollakból készült boglár diszíté, lábán karmazsin börü, bokáig érő sárga csizma vala, térdig érő rojtjai pedig nehéz selyemből és drága kövekkel kirakottak voltak; e büszke öltözetben, mely valamely ünnepélyes játékhoz, vagy lakadalomhoz sem illett volna, kevélykedék a győztes; azonkívül a trombitások és réz­dobosak serege török módra fület hasító, éktelen lármával kisérék. Közvetlenül előtte tiz czigány czim-

Next

/
Thumbnails
Contents