Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

1506. 42. I. Ferencz, erdélyi püspöknek iratik ugyran 1508; de megerősítését ki nem nyerhette. Váradra áttéletvén 1526-ban Mohácsnál elesett. 43. Várdai II. Ferencz, 15H-ben a váczi püspökséget felcserélte az erdélyivel. (Nem 1514-ben, mint Seivert állítja; mert a templom előcsarnokában látható köven olvassuk, hogy már 1512-ben itt volt.) 1514-ben erélyes részt vett a Dózsaféle pórlázadásnak elnyomásában. E püspök kormánya alatt kezdék Szebenben Luther tanait hirdetni. Az itteni templomban következő sirverse olvasható:

„Ouis situs hic? Fecit qui tot donaria Templis,

Franciscus Várdae glória rara suae.

•i «:”> • i ! ni» "ir< 1 •Qui latio primos egit fcliciter annos,

Regibus hinc Divis munia grata dedit.

Libertatis erat vindex, hic rustica bella Compressit; cives urbibus adseruit.

, . . • . íf.-i • 1 IIOK'« (V

Ornarat prae se Claris virtutibus orbem,

üt Coelum exornet, Spiritus astra adiit.“

44. Gosztony János 1525—1527. 45. Gerendi Miklós I. Ferdinand magyar király kincstárnoka, e király ügyében tett néhány erélyes föllépése után Erdélyt idehagyta; utóbb Dálmát és Horvátország bánja lett. 46. Statilius (Il)János; ezt Zápolya János iktatá bé a püspökség valódi birtokába. Jeles, tudományos és tekintélyes férfiú volt. Megholt 1542-ben. Gerendi Miklós ellenében ez nyeró a pápai megerősítést 1539-ben. 47. Bornemisza Pál (Abstemius), ez Ferdinánd által 1553-ban Veszprémről tétetett ide; de Erdélynek Izabella által történt elfoglalásával 1556-ban a kolozsvári országgyűlésen javai valamint a káptalan és más egyházi rendek javai is az ország kincstárának számára elkoboztatván, Magyarországra visszatért, nyitrai püspöknek és Magyarország helytartójának tétetett. Bornemiszsza Pálnak igen érdekes, nevezetes 1556-ki martius 15-én kelt levelét közli gróf Kemény József Erdélvorpág Történeti Tára 24—28 lapjain, hol Ferdinándhozi ragaszkodását rajzolja. Éz időtől fogva 4 597-íg üres volt e püspöki szék. Báthori Zsigmond Náprádi Demetert ez évben püspöknek kinevezvén, helyreállító ugyan a püspökséget, de az állhatatlansága által okozott zavarok miatt Náprádinak 1601-ben az országból tá- voznia kellett. És igy végképpen sziine meg az annyi jeles püspökkel dicsekedett püspökség. Kik ezután mint erdélyi püspökök fordulnak elő, csak „választott püspök“ czimmel élének, többnyire Magyarországon laktak, honnan Erdély kalholikusait olykor Vicariusi hatalommal kormánynak.

A pükpökség e második korszakában a következők valának a választolt püspökök:

49. Csik-Amadéfalvi István, 1618—1630. 50. Hosszutoti László, 1634-ig. 51. Simándi István, 1652-ig. 52. Pálfalvai János, 1659-ig. 53. Szentgyörgyi,Ferencz, 1659—1660. Ekkor váczi püspöknek neveztetett ki. Mint Leopold követe 1662 Erdélybe jővén, Kolozsvárnál elfogatott és Temesvárra Ali pasához vitetett, hol négy havi fogság után megholt. 54. Szegedi Ferencz 1662 — 1663. 55. V. Ferencz 1665. 56. Szenttamási Máié, lri68—1676. 57. Maksay András, ennek 1676-i márt. 29-én I. Leopold császár Erdély püspökségét minden javaival és jogaival adományozza. 1679-ki február 5-én meghalt Kassán. 58. Sebestyén András, 1679 —1683. 59. Kada István, 1686—? 60. Illyés András, 1696—ki jan. 19-én püspöknek neveztetvén ki, Erdélynek I. Leopold által történi szerencsés visszafoglalása után az Al-Vinczi kastélyba beigtattatván a székelyföldet egyházilag meglátogatta és 1697-ki julius 4-én Csik- Somlyón zsinatot tartott, de ugyanazon évben a királyi kormányszék által kiutasíttatott. E rendeletnek és annak, mit a püspök reá felelt, tartalmát kivehetni e püspöknek Illyés István szgnt Jobi apát és éneklő kánonok testvéréhez Esztergomba intézett leveléből, mely itt következik:

Rndissime Dne, Dne Frater charissime.

V'1 r ■' tr .1l0ll?5S>S'>'

Szerencsésen elvégezvén az Aflyaszentegyhi^zakk látogatását Golos^vafra visszatértem, a mint hogy mégis írtam vala kgmedk, de semmi választ nem vettem, semmi Residentia, sőt még szállasocska