A Győri Püspökség Körlevelei, 1965

Tartalomjegyzék

consuetudo, hogy kispapjaink, akik még nem lettek subdiaconusok, olvassák a lec­két és asszisztálnak a szentmisében meg­felelő liturgikus ruhában. Miután ez csak a szemináriumokkal rendelkező helyeken lehetséges és szabadságuk idején végez­hetnek lectori, illetve subdiaconusi teen­dőket, éppen azért hangsúlyozottan kell említeni a T. Testvéreknek, hogy egy di- aconussal is (aki felszentelt pap is) lehet ünnepi misét végezni. II. De lectionibus et de cantibus inter lecti­ones. (ad Const. art. 51.) A hívek részvé­telével mondott szentmiséken az olvas­mányos részt, azaz a leckét és evangéliu­mot közvetlenül, a nép felé fordulva a nép nyelvén kell felolvasni vagy énekelni. Ez vonatkozik mind a vasár- és ünnepnapi, mind pedig a hétköznapi u. n. hivatalos misekre. (Instr. 51.) a) Az ünnepélyes misében az ambóról vagy a szószékről, b) énekes vagy olvasott misében, ha maga a miséző olvassa vagy énekli, az oltártól vagy az amboról vagy a szószék­ről, ahogy megfelelőnek látszik és alkal­mas arra, hogy a hívek teljesen megért­sék. Ha más olvassa ezeket, az is az am­bóról vagy a szószékről végzi. 50. Ez a pont megengedi azt, hogy a nem so- lemnis, de a hívek közösségeben végzett misekben a leckét a közben előforduló énekkel együtt megfelelő lector, mimst- ráns is olvashatja, míg a celebráns ül és figyelemmel hallgatja. Az evangéliumot azonban a diaconus, vagy más pap olvas­sa, aki előzőleg a Munda cor imádságot elmondja, utána áldást kér és az evangé­liumi könyvet a végén a celebránsnak csókra nyújtja. 51. Az énekes misékben a lectiokat és evan­géliumot, ha népnyelvén adják elő, lehet ének helyett olvasni. De ez csak le­hetőséget ad és nem parancsot. Aki gre­gorián dallamon megfelelően tudja éne­kelni a lectiot és evangéliumot, úgy hogy a hívek megértsék, azt megteheti. 52. A leckék és evangéliumok olvasása és éneklése a következőképpen történik: a) Az ünnepi misében a celebráns a leckéket és a közbeeső liturgikus éneket ülve hallgatja. Az epistola eléneklése-után a subdiaconus a celebránshoz megy és áldást kér tőle. Utána a celebráns a turi- bulumba tömjént tesz, megáldja és a dia­conus az eddigi szokás szerint áldást kér és a celebráns az evangéliumot állva meg­hallgatja. Az evangélium végeztével a könyvet megcsókolja es a homilia után a Credot intonálja, amennyiben az elő van írva. Credo után a segédkezőkkel az oltár­hoz vonul. b) Az énekes és olvasott szentmisék­ben, ha a leckéket és az éneket, továbbá az evangéliumot az 50. pontban említett módon éneklik, vagy olvassák, a celeb­ráns éppen úgy végzi a liturgikus tény­kedéseket, mint ahogy az előzőkben van jelezve. c) Ha pedig az énekes vagy olvasott mi­sében a celebráns énekli vagy olvassa az evangéliumot (tehát a lectiot és gradua- let megfelelő egyén olvasta vagy énekel­te), akkor az ének végén az oltár lépcső­jéhez megy és ott mélyen meghajolva mondja a „Munda cor meum’’ imát és utána megy az ambora vagy a szószékre az evangélium éneklésére vagy olvasásá­ra. d) Abban az esetben pedig, ami nálunk a leggyakoribb, hogy a celebrans énekli vagy olvassa az összes lectiokat és evan­géliumot, az ambon vagy a szószéken, a lectio utáni gradualet ott helyben olvas­sa el, majd a főoltár felé fordulva mondja el a Munda cort és úgy olvassa vagy énekli el az evangéliumot. III. Homilia. (ad Const. art. 52.) 53. Minden vasárnap és parancsolt ünnepen, minden szentmisében, amelyen a nép résztvesz, a conventualis és pontificalis misekben is, homiliát kell tartani. A ho- milia kötelező a nem parancsolt ünnepe­ken is, ahol azokat szokásos ünnepélyes­séggel tartják meg. Ajánlatos és szükséges az is, hogy Ad­vent es Nagyböjt feriáin, továbbá minden más alkalommal, amikor a nép nagyobb szómmal jelenik meg a templomban, ho­miliát tartsanak. 54. Homiliának nevezzük azt a szentbeszédet, amelyet a szentmise lectioiból, evangéli­umából vagy a szentmise állandó és vál­tozó részeiből készítünk és állítunk össze. Itt figyelembe kell venni az ünnepnek mystenumát, amelyet ünnepiünk és a hallgatóságnak különleges lelki szükség­letét is. 55. A homilia a napi liturgiának szerves ré­sze. Ezért, ha szentmise közben soroza­tos prédikációt tartunk is, az illető litur­gikus nap sajátos jellege nem hagyható figyelmen kívül, sőt annak feltétlenül •tükröződni kell a homiliában. IV. De oratione communi seu fidelium, (ad Const. art. 53.) A liturgikus Constitutio ajánlja az oratio fidelium bevezetését offertorium előtt. Ez nálunk egyáltalán nem volt szokásban. Ennek előkészítése és magyar nyelven való engedélyezése későbbi időben fog megtörténni. Ezért az lnstructionak ezen pontját egyenlőre nem vezetjük be. V. De parte quae linguae vernaculae in Missa tribui potest, (ad Const. art. 54.) Az Instrukció ezen pontja a szentmise­áldozatnak a népi nyelv használatáról rendelkezik. A Magyar Püspöki Kar 1964 szept. 1-én tartott konferenciáján elhatározta, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents