A Győri Püspökség Körlevelei, 1965
Tartalomjegyzék
44 A KEZKITARTÁS * fölemelés és összezárás nem kell sem a Gloria, sem a Credo elején. ELATA VOCE /a püspökkari körlevél fordításában: hangosan/ kell mondani ezután az eddigieken kivül a secreta-t, a kánont záró Per ipsum-ot, a Pater nőstért követő embolizmus-t /Libera nos.../. Ez nem kiván nagyobb hangerőt, mint ahogyan eddig is kellett mondani olvasott misében pl. az oratio-t, vagy a Pater noster-t. Nem szükséges tehát, hogy erre az enék elhall- gasson a népénekes misében. Az Orate fratres-szel kapcsolatban a rubrika ezt Írja. congrua voce kell mondani, mart azt tartja szem előtt, hogy a ministránsok vagy a közelben állók mondják rá a választ. Néhány fontosabb részletes előirás Amint már említettem, az uj Ordo Missae et Ritus Servandus /a továbbiakban OM, illetve RS/* a hivekkel együtt bernu- tatott szentmisékben, amelyekben az olvasmányokat népnyelven kell felolvasni, azt tartja ideális megvalósulásnak, ha a LITURGIA VERES I-t nem 'az oltárfcá! véger.zük, ■‘‘hanem’ a'-acdea-nél és az ambó-nái. Ilyenkor a szertartás a következő: A kelyhe^felszerelve előre ki lehet készíteni az asztalkára. Innen majd a ministráns hozza offertóriumkor az oltárhoz. Ha nincs megfelelő ügyes ministráns, akkor a kelyhet föl lehet készíteni rögtön az oltárra /I.S.9V Az oltár lépcsőjénél reverencia után megtörténik a lépcsőima, majd a celebrans megcsókolja az oltárt /ünnepi misében elvégzi az oltár incenzálását/ s a sedes-hez vonul. A széknél állva mondja a megfelelő szövegeket, ha pedig más mondja vagy énekli azokat, akkor ülve hallgatja. A rubrika azt kivánja, hogy a leckét lehetőleg lektor olvassa föl, csak annak hiányá - bán maga a miséző pap /0M.14, RS.44./. A lektor olvashatja a lecke utáni énekrészeket is. A lektor elsősorban felnőtt férfi legyen, de lehet alkalmas ministráns is, ha szépe# tud olvasni. NŐ nem lehet lektor! Az olvasás helye vagy a kancellus, vagy az ambó, vagy a szószék. A lektort a pap nem áldja meg felolvasás után. Az evangéliumot kizárólag csak fölszentelt diakónus vagy egy másik presbiter olvashatja föl albába öltözve, stólával. Ez olvasás előtt elmondja a munda cor-t, majd áldást kér a misézőtől, aki az áldást állva adja és a felolvasást állva hallgatja. A felolvasás után csókra nyújtja az evangéliumos könyvet a diá- konus a celebránsnak. Asszisztenciás misében a lecke olvasása után a celebráns ülve megáldja a szubdiákonustf ülve végzi a tömjénbetételt, de állva áldja meg a diákonust. Felolvasás után megcsókolja a könyvet, de nem kap inconzumot. /RS. 41-44./ Lektor hiányában a celebráns maga olvassa a szentleckét a fent jelzett helyek valamelyikén. Utána helyben elmondja az énekes részeket /latinul!/. Az oltár felé fordulva elimádkoz- za a Munda cor-t, majd ismét a nép felé tekintve felolvassa az evangéliumot. /RS. 4o./ Ha a templomban nem lehet sedes-t felállítani, akkor a miséző az oráció végéig az oltárnál marad s csak az olvasmányok végzésére vonul a megfelelő helyre /RS. 23./. Ha valamely oknál fogva megfelelőbbnek látszik /pl. az oltár elég ma_gasan van/, akkor az olvasmányokat lehet az oltártól is felolvasni a nép felé fordulva /RS. 47./. Amig a szentséges misék ügye általános rendezést nem
