A Győri Püspökség Körlevelei, 1965
Tartalomjegyzék
LITURGIKUS. SZENT BESZÉDEK ANYAGA melyet a híveknek ki kell fejtenünk az 1965. március 7-én életbe lépő liturgikus változásokkal kapcsolatban. Szabad-e változtatni a szentmise végzésének módján ? A liturgia két.-részből tevődik össze. Az egyik részt -amely isteni alapításon nyugszik- sohasem szabad megváltoztatni. A másik rész -amely ezt az isteni alapítású elemet körülveszi, kidomborítja, elmélyíti- amit az Egyház ad az isteni elemhez, változtatható./Kon- stitució -továbbiakban = K. -21./ A szentmise is a liturgiába tartozik. Ennek is kétféle eleme van: isten^ aluyitás benne Krisztus Urunk rendelkezése: •'Ezt cselekedj étele a~ én emlékezetemre." /Lk. 22,19; 1 Kor. 11,23./ Lz-mindén időre szóló parancs: váltózhatatlan. S változhatatlan az a három alapmozzanat., amely Krisztus Urunk követendő cselekedetében már benne volt: a felajánlás, az átváltoztatás és az áldozás. Ezzel szemben változtatható a szentmisében a mód, ahogyan az egyház teljesiti a kapott parancsot és ahogyan megünnepli egész megváltói müvét. A liturgia történetéből mindenki előtt ismeretes, hogy mennyit változott a misézés módja az apostolok szentmiséjétől napjainkig. Amint változnak a korok, változnak az emberek, az igé - nyék, a lehetőségek is. Pl. az első keresztény évezred nem ismerte a léposőimában a zsoltármondást: csak az ezredforduló után jelenik meg a mostani helyén. Az utolsó evangéliumot is csak a középkorban kezdték mondani, mint afféle áldó jellegű imát. Csak Y. Piusz misz- száléjával lesz általános. A liturgiát megteremtő őskeresztény századokban senkinek eszébe nem jutcct volna a mise elbocsátó szertartása után újból evangéliumot mondani, léhát ez is későbbi eredetű. A liturgia egyes elemeit tehát szabad megváltóztatni,de nem akárkinek. A papoknak sem szabad önkényesen változtatásokat behozni. /K.22./ Változtatásokat csak az egyházi tekintély hozhat; az Apostoli Szentszék az egész világra nézve, a megyéspüspök, ill. a területileg illetékes püspökkari konferencia pedig a maga joghatósága alá eső területen, A változásoknak kitet+ részeket az idők folyamán nemcsak szabad, hanem meg is kell változtatni, ha azoknak egyes elemei az idők folytán elvesztUTtém a megváltozott felfogású és érzésű emberek számára eredeti „z-telmüket. Pl. a liturgikus szerek csókolása a középkor emberében a tisztelet érzését váltotta ki, a maiban e- setleg az ellenkezőjét. A liturgia érzékelhető jelei ugyanis nemcsak jelzik az emberek megszentelését, hanem természetüknek megfelelő sajátos módon meg is valósítják. /K.7./ Minél egyszerűbbek, érthetőbbek a liturgia jelei, szimbólumai, imái, annál inkább válhatnak a megszentelődés forrásává. A Szent Zsinat nagyon messzemenő engedményekre ad kilátást, különösen a missziós területeken. /K.38-40./
