A Győri Püspökség Körlevelei, 1964
Tartalomjegyzék
Kern tudjuk ugyan, hogy mikor következik be a gondviselő Isten akaratából, hogy a magvak, amelyeket az előttünk megnyílt barázdákba erős reménnyel elvetettünk, teljesen beérnek, Mindamellett, amiként biztosak vagyunk abban, hogy nemeslelkü hi- vek Istenhez küldött könyörgéseinek lángjai és az ő gyakran titkos vezekléseik készítették elő az Ur útjait, amelyeken az elmúlt napokban örvendező lélekkel járni nekünk megadatott, úgy nem kételkedünk abban, hogy alázatos és bizalommal teljes imáink és bűnbánati cselekvéseink, amelyeket keresztény hittel és szeretettel Istennek felajánlani fogunk, elhárítják a nehézségeket és akadályokat, amelyek útjában vannak a még előtV\. tünk álló pályának, és igy biztosan és mentői előbb elérhetjük az annyira kivánt célt. Miért is nagyon óhajtjuk, Tiszteletreméltó Testvérek, hogy az Egyház minden gyermeke egyesüljön velünk az Istennek adandó hálában, zarándoklatunk szerencés kimeneteléért, Miként ugyanis a hivek valamennyien buzgó imáikkal utunkat előkészíteni és figyelmes lélekkel követni óhajtották, hasonlóképpen illő,hogy valamennyien közösen fáradozzunk azon, hogy ugyanezen zarándoklat gyümölcsei biztosíttassanak; azokat a gyümölcsöket értjük, amelyeket az Ur Krisztus szenvedése és szeretete által megszentelt helyeken, mi magunk oly állhatatosan és oly bizalommal eltelve Istentől kértünk az Egyház javára és az egész emberi család üdvére. Ennek érdekében azt kérjük tőletek, Tiszteletreméltó .Testvérek, hogy egyházmegyétek minden egyes plébániáján szent ájiatossá- gok hirdettessenek a Mindenható Istennek hálaadásul és időszerű könyörgések előterjesztéseül. Ajánljuk pedig különösliépen azt a nyolcnapi áj tatosságot a keresztények egységéért, amelynek célja, hogy a különböző vallásu keresztény emberek ugyanazon áhítatban egyesülve minden évben könyörögjenek Istenhez azért az egységért, amelyet Krisztus Urunk követőinek megparancsolt. Ezzel kapcsolatban hasznos lesz visszagondolni arra, hogy 1959. január 25-én, tehát azon a napon, amikor ilyen ájtatosság befejezéséhez ért, elődünk, b.e. XXIII. János pápa először adta közzé a hirt, hogy egybehívni szándékozik a II. Vatikáni Zsinatot az Egyház megújhodása és az összes keresztények egységének helyreállitása céljából. És visszagondolunk arra is, hogy ugyanez a Pápa "Ad Petri Cathedram" kezdetű enciki1hájéban az összes keresztényeket kedves testvéreknek nevezte és minden hitvallási különbségre való tekintet nélkül felhivta, hogy az egységért Istenhez könyörögjenek. Mi is, akik a pápai székre emeltetve Pál apostol nevét vettük fel, ezt a könyörgést a különböző szent hivatalok betöltésében, amelyeket Isten a változó időkben reánk bizott, mindig nagy tiszteletben tartottuk és évről évre mindig örömmel ünnepeltük ennek az ájtatosságnak szándékát azon a napon, amelyen a római liturgia Szent Pál megtérésének emlékét ünnepli.
