A Győri Püspökség Körlevelei, 1964

Tartalomjegyzék

Főleg azonban emlékezetünkben maradnak a találkozások a Keleti Egyháziak, tiszteletreméltó fejeivel, akiktől sajnálatos visszavonás folytán, régtől elszakadva élünk; kiváltként a beszélgetések, amelyeket a konstantinápolyi Egyetmes Pátriárkával folytattunk, aki maga is eljött zarándokkép Palesztinába. Szent osókot váltottunk egymással, mint ahogy Krisztus tanítványai egymást megölelni szokták; együtt olvastuk azt a szép imát, amellyel az Üdvözitő kinszenvedése előtt az Atyától a tanítványok egységét kérte, hogy higgyen a világ. Elimádkoz- tuk együtt a Miatyánkot, amellyel Istent Atyánknak szólítjuk, és amely kioktat, hogy a bántalmakat különösen megbocsássuk: amiket szeretnénk mind úgy tekinteni, mint első kezdeteit a tel jes egységnek Krisztus egyetlen Egyházában, - bár ennek elérése még távol van.

Végül soha elfelejteni nem tudjuk a hódolatotjamelljrel visszatértünkkor Róma polgárai oly csodálatosan fogadtak. Akik ezen nevezetes alkalommal Szent Péter alázatos utódjával éreztet - ték, hogy mily szoros és édes kötelékek fűzik őt szeretett egyházmegyéjéhez.

Mindazoknak, akik azon törekedtek és fáradtak, hogy jámbor áarándokiásunk sikerrel járjon, hálánkat nyilvánítjuk; nektek pedig Tiszteletreméltó Testvérek, különös köszönetét mondani kivárnunk, mert azon voltatok, hogy a rátok bizott hivek felfogják hatását, jelentőségét és célját ennek az emlékezetes eseménynek az egyház életében, amelynek hivatása az emberek egyetemes családjának megszentelése.

De, miként természetes, elsősorban Istennek kell alázatos lélekkel és őszinte odaadással hálát adni jótéteményeiért; Istennek - mondjuk - aki emberi viszontagságokon át kormányozza és örök célok felé vezeti Egyházát, és aki megadja nekünk, hogy zarándoklásunk általános helyeslése uj kezdemeryeséseket sejtessen meg lelkűnkben, éspedig békéseket és jelentőseket l3ten országának meg3zilárditására és terjesztésére.

Mert nem a mi irgalmas Urunknak gondviselése nélkül történt, hagy Péter, az ő alázatos utódjának személyében, húsz évszázad után visszatért oda, ahonnan egykor elindult, és ahol az Egyház született és első lépéséit tette, magának isteni Alapítójának segítségével és az Ő első helytartójának irányításával. Tehát: az Egyházat Krisztusnak ajánlottuk fel azon.országban, amely egykor ezt kicsinynek látta, mint a mustármag, most azonban nagyra megnövekedett, mint hatalmas fa, amelynek ágai az egész földkerekséget beárnyékolják, mindig virágozva és termést hozva, mindig megújulva, hála Szentjei erényeinek; és ha üldözők támadásai érik, mindig u^ életre kel belső erejéből és pásztorainak kitartó munkájából.

Mindezekből nagy vigasztalás áradt szét lelkűnkbe. És ezért bizton reméljük, hogy a vallásos jámborság, jóság, tisztelet, testvéri szeretet virágai, amelyeket egész utunk mentén nyil- ni láttunk, a lelki gyümölcsök bőségét fogják teremni,