A Győri Püspökség Körlevelei, 1959

Tartalomjegyzék

- 29 IX.

2540/1959. SZ. - INSTRUCTIO KE MUSICA SACRA ET SAPKA LITURGIA

A 3. Congregatio Rituum 1952. szeptember 3-án Instrukciót bocsátott ki az egyházi .zenéről és a liturgiáról. Ebben összefoglalta a X., XI. és XII. Pius pápáknak erre vonatkozó rendeletéit és azokat néhány újabb rendelkezéssel kiegészítve, mintegy végrehajtási utasitás formájában adja eléi$k. Örömmel közlőn a lelkipásztorkodó papságot közvetlenül érintő pontjait a rendeletnek, Az Instrukció nagy lépéssel viszi előbbre a liturgikus életet. Pelhivom Tdő Papjaimat, hogy annak rendelkezéseit mindenben hajtsák végre, útmutatásait pedig használják fel lelkipásztori munkájuk eredményesebbé tételéhez.

I. Általános elvek.

A szent liturgia Jézu3 Krisztus Titokzatos Testének, a Fejnek és a tagoknak nyilvános istentisztelete. Mivel a szentmi seáldozat közösségi istentisztelet, amit Krisztus és az Egyház nevében adunk az Istennek, ezért a jövőben a "missa priva-, ta", vagyis a "magán mise" elnevezést használni nem szabad.Kétféle szentmise van: "missa lecta" /olvasott, vagy csendes szentmise/ és "missa in cantu" /énekelt szentmise/. Ez utóbbi lehet "solemnis" /ünnepélyes vagy asszisztenciás mise/ és "missa cantata" /énekes mise/.

A szoros értelemben vett liturgikus cselekményeket /actiones liturgicae/ az Apostoli Szentszék által jóváhagyott és jelenleg is érvényben levő szertartáskönyvek szerint szabad csak végezni. Egyéb népies ájtatosságok /pia exercitia/ az illetékes egyházi hatóság rendelkezései szerint végzendők. A kétféle liturgikus cselekményt egymással összekeverni nem szabad, hanem ha a körülmények ugv kivánják, az extraliturgikus ájtatosságot a liturgikus cselekmények előtt vagy után kell végezni.

A liturgikus cselekmények nyelve a latin, A népnyelvet csak annyiban" szabad használni, amennyiben azt £T*hivata- los szertartáskönyvek megengedik. Az énekkel végzett liturgikus cselekményekben nem szabad a liturgikus szövegeket szószerinti forditásban énekelni. A liturgikus cselekményeknél a latin nyelv használata alól felmentést egyedül az Apostoli Szentszék adhat. Ahol ilyen felmentés van, az továbbra is fenntartható, kiterjeszteni azonban nem szabad. Az extraliturgikus cselekményeknél bármilyen megfelelő népnyelv használható.

Az "ünnepélyes" .és "énekes" miséken a karnak, vagy a hiveknek latinul kell énekelni a mise rájuk vonatkozó részeit, Az Ordinarius csak annyit engedhet meg,hogy az előirt liturgikus énekek utón egy-egy megfelelő népének legyen énekelhető. /Mivel nálunk évszázados 3zokés az, hogy az "énekes" miséken népénekeket énekelnek, ez továbbra is fenntartható,csak ügyelni kell arra, hogy az énekek megfeleljenek a mise menetének és az egyházi év időszakának. A papnak adott válaszok természetesen mindig latinul történnek./

Az "olvasott"/csendes/ szentmisében a miséző, a ministráns és a hivek, akik tevőlegesen kapcsolódnak a szentmisébe, vagyis hangosan mondják a szentmisének rájuk tartozó részeit, azt csak latinul tehetik. Ha azonban a hivek ezen tevőleges bekapcsolódás mellett bizonyos imákat mondanak, vagy népénekeket é- nekelnek a helyi szokás szerint, azt népnyelven is megtehetik.