A Győri Püspökség Körlevelei, 1958
Tartalomjegyzék
KEDVES HÍVEK! Egy jubileumi évnek végére érkeztünk. 1958. február 11-én volt 100 esztendeje annak, hogy Lourdes bán megjelent a Boldogságos Szűz egy 14 éves leánynak, Soubirous Bernadettnek. Ezt a jubileumot nemcsak Lourdesban ünnepelték, de világszerte megemlékeztek róla a katolikus hívek, a Szent Szűz közbenjárását kérve és a békéért imádkozva. Mi magyarok is szeretettel kapcsolódtunk ez örvendetes megemlékezésbe, és nem akarunk megválni a jubileumi évtől anélkül, hogy még egyszer vissza ne pillantsunk a 100 év előtt történt eseményekre és újra a Szent Szűz oltalmába ne ajánljuk nemzetünket. I. Röviden elmondjuk, Kedves Hívek, amik 100 év előtt Lourdesban történtek. 1858. február 11-én egy elszegényedett molnármester leánya a Gave folyó partján száraz fát gyűjtögetett és már haza akart menni, amikor hirtelen szél zúgását hallotta. Csodálkozott, mert körülötte a fák mozdulatlanul állottak, azért megfordult és szinte megigézve látta, hogy az átellenes sziklabarlang fényben úszik és előtte egy fiatal nő áll. hosszú fehér ruhában, fehér fátyollal fején, kék övvel derekán, lábain két rózsával. Rózsafűzért tartott kezében és mosoly- lyal köszöntötte őt. A kisleánynak eszébe jutott, hogy imádkozni kellene, azért keresztet vetett és megkezdte a rózsafűzért. Mária — mert ő volt a jelenés — mindig fejet hajtott, amikor a leányka a Dicsőséget mondotta, egyébként nem mozdult meg ajka. A rózsafűzér véget ért és a jelenés elmúlt. Bernadetté nem mert szólni a dologról senkinek, de amikor a jelenés megismétlődött, csak megmondta szüleinek és társainak, és így híre ment az esetnek. A kislányt ellenállhatatlan erő vonzotta a jelenés helyéhez. Február 18-án a Szent Szűz felszólította őt, hogy 14 napon át jöjjön mindennap a barlanghoz. Összesen 18 jelenés volt, az utolsó július 16-án történt. A nagy böjti jelenések alatt a Szent Szűz bűnbánatot sürgetett és felhívta a leányt, hogy imádkozzék a bűnösökért. Bernadett ismételten kérdezte a jelenést, hogy ki ő? De sokáig csak mosoly volt erre a válasz. Február 25-én azt mondta a Szent Szűz a kisleánynak, hogy mossa meg arcát és igyék a forrás vízéből. A leányka a folyó felé indult, de a jelenés visszaparancsolta: ne a folyóból, a forrásból igyék és abban mosakodjék. Mivel pedig ott forrás nem volt, a kisleány megkaparta a talajt, és íme víz buggyant fel és megnedvesítette a földet. Ezzel a nedves földdel mosakodott Bernadett, és sáros lett az arca. Az emberek kinevették, ugyanis már sokan álltak kíváncsian körülötte. Ez a megaláztatás vezeklés volt a bűnösökért éppúgy, mint a földnek megcsókolása, amit többször megparancsolt a Szent Szűz. A felbuggyant nedvesség azonban mind erősebb vízsugárrá lett és végül is oly bőven ömlött, hogy medencébe kellett fogni. Ma is naponként 122 ezer liter vizet ad a lourdesi forrás. Állítólag már másnap egy vak ember visszanyerte benne látását. Bizonyos, hogy sok csoda történt a forrás vízében, ezren és ezren gyógyultak meg benne, és csakhamar orvosi bizottság alakult Lourdesban, hogy a gyógyulásokat tudományosan fölülvizsgálja és megállapítsa. De térjünk vissza a jelenések történetére! A március 4-i jelenés alkalmával már 20 000 ember gyűlt össze. Ök nem látták a Szent Szüzet, csak a kisleányt figyelték, amint elragadtatásba esett: arca elfehéredett, keresztet vetett, de olyan szépen és oly áhítattal, hogy ez is sokakat meghatott. ,,Ki tanította őt így a keresztvetésre?” — kérdezték egymástól a körülállók. ,,A Szent Szűz” — volt a válasz. A jelenés alatt a leány majd elmosolyodott, majd szomorúságot mutatott aszerint, ahogy a Szent Szűz arca változott. Elragadtatásában nem tudta, mi történik körülötte és nem vett tudomást a tömegről. A gyertya lángját sem érezte, amikor mellette egy hívő azt véletlenül a keze alá tartotta. Ezeket a jelenségeket, Kedves Hívek, ezren és ezren, ismételten és nem egyszer, nemcsak megfigyelték, hanem fel is jegyezték. Ott volt a tömegben a helybéli rendőrfőnök is, aki nem hitt Bernadettnek, de a történteket nem tagadhatta. Végre március 25-én, tehát egy Mária-ünnepen, megmondta a jelenés, hogy ki ő. Kezeit össze- téve, ég felé emelt szemmel mondotta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!” Utána még kétszer: április 7-én, húsvét ünnepén, és július 16-án, a Kármelhegyi Boldogasszony napján jelent meg a Szűzanya, de most már nem szólt. Némán búcsúzott el a kisleánytól, aminthogy hallgatag volt az első két jelenésnél is.
