A Győri Püspökség Körlevelei, 1958

Tartalomjegyzék

Természetes, Kedves Hívek, hogy az emberek nem hittek egykönnyen Bernadettnek. Maga a plébános is eleinte képzelődésnek tartotta az egészet és keményen bánt a leánnyal, úgyhogy az csak félve ment hozzá, amikor a Szent Szűz őt küldötte. Még keményebben bántak vele a hatóságok: a rendőrfőnök és az államügyész. Hosz- szas kihallgatásoknak vetették őt alá és keresztkérdésekkel próbálták őt ellenmondásokba keverni. Bernadett azonban egyszerűen, világosan és határozottan válaszolt és kitartott állításai mellett. Megfenyegették, hogy mint csalót bíróság elé állítják és becsukják. Nyugodtan tudomásul vette. Pénzt ígértek neki, felháborodva visszautasította. A kihallgatási jegyzőkönyvek megvannak és bámulnunk kell, hogy ez a tanulatlan leány mily értelmesén válaszolt és mily fölényesen semmisítette meg a neki szánt csapdákat. Mikor azt mondták neki, hogy képzelődik, nyugodtan felelte: „Én többször láttam őt, nem lehet, hogy mindig képzelődtem.” Orvosi vizsgálatnak is alávetették és megállapították, hogy teljesen normális. Igazságát hirdetik a csodálatos forrás, amely a jelenés helyén fakadt, a sok testi és lelki kegyelem, amely azon a szent helyen azóta kiáradt. Nemcsak a gyógyulások, hanem a megtérések nagy száma és a vigasztalások is, amelyekben sokan részesültek, csodálatosaknak mondhatók.

Nem utolsó sorban igazolja a lourdesi jelenések igazságát Bernadett szent élete és halála. Hat évvel a jelenések után Neversben zárdába vonult és ott halt meg 1879 áprilisában. A harmadik jelenés alkalmával, február 18-án, a Szűzanya azt mondta neki: „Ezen a világon nem teszlek boldoggá, hanem a másvilágon”. És ez be is teljesedett: XI. Pius pápa szentté avatta.

II. És most kérdjük, Kedves Hívek, mi volt Istennek célja ezekkel a jelenésekkel? — Erre a kérdésre válaszolni nem tudunk, mert Isten szándékait ki meri kutatni? Annyi bizonyos, hogy bár az emberiségnek szóló kinyilatkoztatások az utolsó apostol halálával lezárultak, a természetfeletti érintkezés ég és föld között ezután sem szakadt meg, és azóta is történtek magán kinyilatkoztatások és jelenések. Az Egyház ezeknek elfogadására híveit ugyan a hitnek törvényével nem kötelezi, nehéz azonban azokat egyszerűen elvetni, kivált ha — miként a lourdesi eseményeknél történt — az Egyház alapos vizsgálat után valóságuk mellett döntött, sőt ünnepet rendelt emlékükre.

Ámde, ha Isten terveit nem is ismerjük, a lourdesi jelenések üdvös következményeit megállapítani tudjuk, és ezek a következők:

a) A hitnek erősítése.

A XIX. század első felében még erős volt a francia forradalom hagyománya: a racionalizmus és deizmus. „Természetfeletti világ nincs, — tanították, — kinyilatkoztatás nem létezik, csodák lehetetlenek, és ha talán van is Isten, a világgal nem törődik, annak folyásába be nem avatkozik.” Ezeknek az elveknek egyik főharcosa volt Comte, francia bölcselő, aKi röviddel a

lourdesi jelenések előtt, 1857. szeptemberében halt meg. A maga tanát pozitívizmusnak nevezte és azt hirdette, hogy csak az igaz, amit kísérletileg igazolni, megfogni és látni lehet.

És íme, megjelenik egy tudatlan kisleány, és halomra dönti ezeket a tudós elméleteket. Nem vitatkozott, — mert mit is tudott ő racionalizmusról, deizmusról, pozitívizmusról! — hanem csak azt mondta: „Megjelent nekem Szűz Mária és üzent általam!” És az események: a forrás és a csodák igazolták állítását. Tehát mégiscsak van természetfeletti világ! Mégiscsak vannak csodák! Mégiscsak van Isten! — Comte, a hitetlen tudós, új vallást akart alapítani, amelyben nincs Isten, hanem az Isten tiszteletét elfoglalja az emberiség kultusza. Az új vallásból ugyan semmi sem lett, a tudatlan leány küldetése nyomán azonban a hit megerősödött, sőt a tudósok közt is hódított. Nemrég egy Nobel-díjas francia tudós tett tanúságot a lourdesi csodás gyógyulásokról. Igaz, hogy ezért le kellett mondania állásáról, de ez csak fokozza. tanúságtétele erejét.

Szent Pál apostol írja: „Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket; s azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket; s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki Isten, a semminek látszó- kat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse.” (I. Kor. 1, 27 skk.)

Ez történt az oktalan és gyenge Bernadett esetében!

b) Másik üdvös következménye a lourdesi jelenéseknek a katolikus Egyház tekintélyének növelése volt. „Építsenek itt templomot” — üzente a Szent Szűz március 2-án a papoknak, tehát a katolikus Egyház hivatalos képviselőinek. „Jöjjenek ide precessziókban az emberek” — tette hozzá, és ez is Egyházunk szokása: a procesz- sziókban való zarándoklás. Jelenéseiben a Szent Szűz alkalmazkodni látszott az Egyház ünnepeihez! Legtöbb jelenése ugyanis nagyböjt elejére, továbbá csütörtökre, az Cltáriszentség szerzésének napjára, vagy valamely ünnepünkre esett. Legjobban erősítette azonban az Egyház és a pápa tekintélyét akkor, amikor március 25-én kinyilvánította: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” A „Szeplőtelen Fogantatás” dogmáját ugyanis négy évvel azelőtt hirdette ki IX. Pius pápa. Még a katolikusok között is sokan voltak, akik azt nem értették, ködös kétellyel, vagy közömbös hűvösséggel fogadták; és íme, most a Szent Szűz maga tett tanúságot ennek a dogmának igazsága mellett. Bernadett nem is hallott róla soha! Sietve ment a plébánoshoz, hogy megmondja, mielőtt elfelejtené, hogy a jelenés azt mondta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!” A plébános csodálkozott, mert a kisleány ezt nem tudhatta és ki sem találhatta! Az iskolában sem tanulta. Különben is olyan keveset tanult szegényke! — Egy újabb láncszem volt ez a természetesen meg nem magyarázható események sorában.