A Győri Püspökség Körlevelei, 1956

1796/1956. sz. ­13 ­VI. KEDVES HÍVEK! Tegnap, augusztus 11-én volt 500 éve annak, hogy hazánk nagy fia, a kereszténység hőse, Hunyadi János átköltözött az örökkévaló­ságba. Halála előtt három héttel, julius 22-én Nándoriehérvárnál döntő gy zelmet aratott a torok hadak felett, amelyek hazánkat és a kereszténységet végpU3ztulással fenyegették. Megérdemelte az "ath- léta Christi", Krisztus harcosa cimet, amellyel a pápa őt megtisz - telte. Erről a Krisztus harcosáról és hős katonáinak tetteiről em­lékezünk most, a félezredes évforduló alkalmából. Tesszük ezt mély hálával eltelve az isteni Gondviselés iránt, amely azokban a nehéz időkben népünket oltalmazta és fenntartotta. Kedves Hivek! 1453-ban nagy csapás érte a keresztény világot. II. Mohamed török császár elfoglalta Konstentinápolyt. Győzelmi má­morában és hatalma tetőpontján egész Európa meghódítására készült. Azt mondotta: "Egy Isten van az égben, egy ur legyen a földön." És ez az egy ur ő akart lenni. 1456-ban tehát elindult tervének megva­lósítására. Hogy azonban a világ ura lehessen, először a. keresztény Európa bástyáját, Magyarországot kellett megdöntcnie. Kern is kétel­kedett benne, hogy ez neki sikerülni fog, Magyarországnak akkor gyenge, tehetetlen királya volt, az ország nagyjai pedig széthúzás­ban éltek. Igaz ugyan, hogy ott volt Hunyadi, a törökök réme, de mit tehetett ő egyedül tengernyi ellenséges haddal szemben. Az is igaz, hogy Nándorfehérvár erős falai között pár ezer elszánt vitéz várta a török támadását. Azonban a vár falai nem fognak ellenállani mohamed ágyúinak és ostromló gépeinek, amelyek megdöntötték Konstan­tinápoly falait! így számított II. Mohamed török császár. Ámde Isten a kevélyeknek ellenáll. Az alázatos keresztény Hunyadi Istenben bizott, aki nem hagy­ja el övéit.•Isten után bizott a Hagyasszonyban, akinek közbenjárá­sáért őseink bajaikban mindig folyamodtak és soha nem csalatkoztak. Bizott továbbá az Apostoli Szentszékben, és nem hiába, mert III. Kát lixtus pápa keresztes hadjáratot hirdetett és elküldötte Kapiszt- rán Szent Jánost hadat gyűjteni. Igaz, hogy elmúltak már az idők, a- mikor a pápa szavára császárok, királyok és előkelő lovagok fényes hadai szálltak táborba a török ellen, de volt még hit és áldozatosság az egyszerű népben. És Kapisztrán szavára megmozdult a nép. Parasz­tok és iparosok, mesterlegények és diákok, látszólag szedett-vedett sereg gyűlt össze zászlója alatt, többféle nemzetből toborozva, de egybeforrva a. lelkesedés tüzében. Legtöbb volt köztük a magyar. Ka­pisztrán szavát kevesen értették ugyan, mert olasz nyelven beszélt, hangjának tüze azonban és az orcáját elöntő szent hevület gyújtó ha­tással volt az egyszerű emberekre, úgy hogy össze is jött vagy öt­venezer keresztes, akiket egy gondolat lelkesített: Győzni, vagy mártírhalált halni Krisztusért. Persze, ezek a keresztesek egytagúk­ban nem jelentettek volna komoly erőt c török hatalommal szemben, ha nem lett volna Hunyadinak számban Kicsiny ugyan, de harce-*zett fe­gyelmezett serege. Azt mondottuk, hogy a keresztes vitézek egyszerű emberek vol­tak, a nép fiai. Ugyanez.áll Hunyadi reguláris csapatairól is. Hu­nyadi lemondott a főúri bandériumokról, nem számított rájuk. Főúri ember sem állt mellette, csak kettő-három. Katonáit főleg jobbágyok-

Next

/
Thumbnails
Contents