A Győri Püspökség Körlevelei, 1956

i!4' ­-«i hiíl*4m>b©raz.ta. Ezeknek az embereknek szivét nem melegítette meg a hatalomvágy és kincsei szeretete, izmaikat nem puhította meg a kénye­lem, tudtál' IbUce-sexüoi , fáradtságot viselni ás életet áldozni nemes célokért, a hitért és hazáért. Jobbágysorsban is érezték nemes voltu­kat és ezt a tudatot fokozta bennük a hit, hogy most az ő vitézségük­től függ nemcsak a hazának, hanem az egész keresztény világnak sorsa. Elődjei voltak ezek a jobbágyok Dézsa kereszteseinek, akik emberi mi­voltukban elnyomva felkeltek szabadságukért, de elődjei voltak Zrínyi, Jurisics, Dobó, Szondi katonáinak is. akik később a magyar végvárakat védelmezték legendás vitézséggel. Legendás vitézséggel védtek a nép fiai Nándorfehérvárt is Hunyadi vezérlete alatt. Csodákat tett itt a hit és hezaszeretet. U- gye*hallottatok kedves Hívek Dugonics Tituszról, aki a várnak ormáról magával rántotta a mélységbe a törököt, hogy az az ellenséges zászlót ki ne tűzhesse. Amikor Dugonics az ellenféllel dulakodott és látta, hogy nem tudja őt legyűrni, odakiáltott Kapisztrán Jánosnak, aki a közelben*lelkesített: "Atyám, mi lesz a lelkemmel, ha ezt a pogányt a mélységbe rántom?" - "Az égbe jutsz,fiam!" - kiáltott vissza a szent, és a következő pillanatban már zuhant le a két viaskodó és velük e- gyütt lebukott a török zászló. A keresztesek pedig kaszával, nyilak­kal, ócska buzogányokkal és kardokkal mentek neki az ellenséges á- gyuknak, úgy hogy e török tüzérek a meglepetéstől megzavaroatak és zsákmányul hagyták ágyúikat, ügy látszott azonban, hogy mindez nem segít, mert e. várfalak romokban hevertek. Julius 22-én általános ro­hamot rendelt el Mohamed, biztos lévén a végső sikerben. Ámde a ke­resztények oly lendülettel verték vissza a támadókat, hogy az egész török hadirend felbomlott és seregük hanyatt-homlok menekült, magával sodorva sebesült császárjukat is. Képzelhetjük, kedves Hívek, milyen öröm töltötte el a győze­lem hírére nemcsak hazánk népét, de egész Európá+ is! Hunyadi nevétől visszhangzott a kereszténység ás magyar dicsőséget hirdettek szerte a világon a harangok. III. Kallixtus pápa a nándorfehérvári diadal emlékére elrendelte a déli harangszót. Maga a hős hadvezér pedig alá­zatos szívvel Te Deum-ot mondott a seregec urának, Istenének, akinek a csodálatos győzelmet tulajdonította. És most külön emlékezzünk meg, kedves Hívek, .őróla, a nagy diadal hallhatatlan hőséről. Kevés olyan tiszta jellemű, nagyképessé- gü hadvezére volt nemzetünknek, mint hunyadi János. Az isteni Gondvi­selés akkor adta őt a magyar hazának, amikor végveszedelem fenyegette létét. Győzelemről-győzelemre haladt, ha pedig vereség érte, nem csüg­gedt el, hanem uj harcokra gyűjtötte rrejtő. Nem vonult büszke várá­nak falai mögé úri magányába, h&nun megtartotta érintkezését a néppel, megosztotta a viszontagságokat és fáradtságot katonáival, és ezért szerették őt vitézei úgy minő atyjukat és fogadtak szót bizalommal szavának, ha mindjárt a legnagyobb veszedelembe is küldötte őket. Gyönyörű befejezése volt életének a szép keresztény halál, amely a nándorfehérvári győzelem után nemsokára bekövetkezett. A keresztény táborban járvány ütött ki és augusztus 4-én Hunyadi is megkapta a be­tegséget. Amikor Kapisztrán Szent János ez utolsó dolgokra, figyelmez­tette őt, igy válaszolt: "Ha eddi5 nem tudtad, most tudd meg, hogy e- gész életemben, férfikoromtól kezdve, mindig készen voltam a halálra. Azért régóta megtartottam, hogy bűneim meggyónását egy hónapnál to­vább nem halasztottam. Hitem és kívánságom/hogy keresztény módjára haljak meg." - Azután meggyónt és a fi Időn térdelve fogadta a Krisz­tus testét. A baldpklók imáját hallgatva adta vissza nagy lelkét Te­remtőjének augusztus 11-én. Halálát az egész keresztény világ gyászol­ta ás n magyar nép őszintén megsir*cta.

Next

/
Thumbnails
Contents