A Győri Püspökség Körlevelei, 1945
Tartalomjegyzék
A kórházban az orvosok azonnal munkához látnak. Gyenge petroleumfény mellett folyik az operáció — villany akkor már nem volt — az orvosok arca csupa aggodalom és az marad a műtét után is: alig van remény. A következő két nap már nem más, mint az erős, de hirtelen legyengülő szervezet küzdelme a halállal. Husvétvasárnap délután még egyszer föllángol az életerő, mindenkiben új reménység kel, pedig ez csak a kialvó gyertya utolsó fellobbanása. Ám ha a test erőtlen is, annál erősebb a lélek. A válságos állapotban vergődő beteg mindvégig nyugodt, panasz nem hagyja el ajkát, lelkét már az istenközelség érzései ihletik, amikor a szentségeket fölveszi. Áhítatos csendben és buzgó imádságban telnek a percek, az órák. Husvét ünnepének utolsó órája is lepergett. A feltámadás dicsőséges Királya már kitárja karjait az ő hűséges, bátor katonája felé. Győr püspöke hazaindul az örökkévalóságba. Szavai már a végső búcsút vevő főpásztornak és atyának sóhajai. Még egyszer üdvözlöm papságomat — mondja. Köszönöm szerető ragaszkodásukat s kérem, tartsanak meg emlékezetükben• Legyenek hűek az Egyházhoz, hirdessék bátran az evangéliumot. Segítsék romjaiból felépíteni szerencsétlen magyar hazánkat és vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket. Most múlt el éjjeli fél egy óra. Elkövetkeztek az utolsó percek. Istenem, Atyám — sóhajtja — a Le kezeidbe ajánlom testemet, telkemet. Jézus, Mária, Szent József, legyetek énvelem, most és halálom óráján. Jézus Széntségés Szíve, bízom (Benned! Fölajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de fölajánlom papjaimért is, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem az Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakuUságukban az Egyház ellen tesznek. Fölajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért. . .. Húsvéthétfőn hajnali egy órakor Vilmos püspök életét, mint szépséges áldozati ajándékot, odahelyezte a Bárány trónusa elé.
