A Győri Püspökség Körlevelei, 1945
Tartalomjegyzék
Megyésfőpásztorunkat csak rövid négy évig mondhatiuk magunkénak. De ez a rövid idő is teljesen elég volt ahhoz, hogy nemes alakját kitörölhetetlenül rajzolja bele mindannyiunk szívébe. Aki csak egyszer is beszélt vele az életben, nem felejti el azt a tiszta, nyílt tekintetet, amelyből lelkének harmóniája, jellemének kristályos szépsége sugárzott, nem felejti el mélyzengésű hangját, amely mindig csak buzdított, bátorított és vigasztalt, főkép pedig nem felejti el azt a szeretetet és jóságot, amely egész lényén elömlött s amely első pillanatra bizalommal töltötte el a szíveket. Minden gondolata Krisztus és a lelkek hűséges szolgálata volt és ebben sem fáradságot, sem félelmet nem isme.t. Mindenkinek mindene akart lenni, együtt szenvedett minden szenvedővel és mindnyájuk vigasztalása akart lenni. Örömmel ment mindenhova, ahol hívei körében lehetett és végtelen türelemmel állott lelkűk ügyének szolgálatára székesegyházi gyóntatószékében. A székesegyházat különösképen nagyon szerette. Semmi áldozattól sem riadt vissza, hogy a székesegyház szép legyen, hogy mint műemléket a legkitűnőbb restaurátor tegye a további évtizedek számára időállóvá, hogy szép legyen az oltár, az ünnepi isten- tisztelet, a liturgikus és a népének, amely utóbbiakban maga is szívesen vett részt. Erkölcsi bátorságát különösen azokban az időkben mutatta meg, amikor sok ártatlannak igazságtalan és embertelen üldöztetését látta. Rendkívül keményhangú leveleit olvasva, amelyekben az akkori kormányt teszi Isten és a történelem előtt felelőssé minden gonosztettért, csodálkozunk, hogy nem fosztották meg szabadságától. Levélben, táviratilag, telefonon sürgette, követelte a győri gettóba és a barakktáborba internáltak helyzetének könnyítését és nem tekintve semmi kockázatot, védelmébe vette, elrejtette, anyagiakkal támogatta a hozzá menekülőket. És ugyanezzel a bátorsággal állott ki nagypénteken is a rábizottak védelmében és ezzel a tántoríthatatlan bátor lelkülettel adta oda értük életét. Boldogult főpásztorunk alakja ragyogó hulló csillag egyházmegyénk egén, amely jön, fényességével rövid időre mindent betölt, azután váratlanul eltűnik. De a győri egyházmegye soha el nem múló drága értéket nyert benne: az igazi jópásztor példáját, aki életét adja juhaiért.
