A Győri Püspökség Körlevelei, 1945

Tartalomjegyzék

675. sz. A

főpásztor

halála.

Az 1945. év nagypéntekje (március 30.) mindig emlékezetes napja marad a győri egyházmegye történetének: ezen a napon kapta az ősi püspökvárban a halált hozó lövéseket a győri egyházmegye történelmi sorrendben 75.-ik püspöke

báró altorjai APOR VILMOS

Nagypéntek volt, az a nap, amelyen a világ Üdvözítője életét áldozta azokért, akikről előző napon így emlékezett meg főpapi imájában: „ Atyám . .. tieid voltak és nekem adtad őket... Akiket nekem adtál, megőriztem azokat’ (Ján. 17, 6 s köv.). És nagypéntek volt az a nap, amelynek alkonyán az isteni Mester hűséges tanítványa életét adta azokért, akiket a Gondviselés ezekben a nehéz órákban reá bízott. Életét odaadta, de: megőrizte őket.

Amikor sudár alakja összeroskadt az úgynevezett kutházban (a püspökvári óvóhelyek előtere), udvari papjai futottak oda hozzá, felsegítették s a vérző homlokú püspök rájuk támaszkodva ván- szorgott le az óvóhelyre, ahol haladéktalanul ápolás alá vették. Titkára fölébe hajolt és megkérdezte, hogy nagy fájdalmai vannak-e? Csak annyit válaszolt: Köszönöm Jézusom, hogy éppen nagypénteken szenvedhetek. — A kórházból nemsokára orvosok érkeztek és a vizsgálat eredménye az volt, hogy nem a fejet és a jobb kart ért lövés a veszedelmes, hanem az a golyó, amely a beleket furta át. Azonnali műtétre volt szükség; a püspököt hordágyra fektették, tizenkét férfi vállalkozott rá, hogy kiviszik a kórházba.

A szomorú menet a vasúti átjárónál pár pillanatra megáll pihenni. Két katona megy oda, kíváncsian hajolnak a sebesült fölé, arcába tekintenek, a vérrel borított püspök szelíden néz föl rájuk, felemeli reszkető jobbját és megáldja őket.