A Győri Püspökség Körlevelei, 1944

Tartalomjegyzék

18

ország után, s így nem akarjuk, hogy itt mara- i dandó városunk legyen, hanem a jövendőt keressük,1 és természetfölötti dicsőségre vágyódunk. Azért mondja az Apostol : «Egy test és egy lélek, amikép hivatástok egy reménységre szól»,2 sőt Krisztus bennünk van, ami a dicsőségnek a reménye.3

De ha a hit és remény kapcsolata, mely az isteni Megváltóhoz fűz bennünket misztikus Testében, fontos és nagyjelentőségű dolog, nem ke- vésbbé fontos, nem kevésbbé hatékony a szeretet köteléke sem. Mert ha a természet rendjében is mindennél többre tartjuk a szeretetet, melyből az igazi barátság származik, mit mondhatunk akkor arról a természetfölötti szeretetről, melyet maga az Isten olt lelkűnkbe? «Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad Istenben marad és az Isten őbenne.4 Isten mintegy törvényben hozta, hogy szeretetünknek meg legyen a hatása : ha mi szeretünk, Ő is leereszkedik hozzánk vi- szontszeretetével, az Evangélium szava szerint : «Ha valaki szeret engem . . . Atyám is szeretni fogja őt, és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk nála».5 A szeretet tehát minden más erénynél szorosabban egyesít minket Krisztussal; a szeretet lángja hevítette az Egyház számtalan fiát, kik örömmel tűrték Krisztusért a gyalázatot is, és a legnagyobb nehézségekkel is győztesen szálltak szembe életük utolsó lehelletéig, vérük kiontásáig. Ezért buzdít minket olyan sürgetve isteni Üdvözítőnk : «maradjatok az én szerete- temben». És mivel elégtelen, hiábavaló az olyan szeretet, mely nem nyilatkozik meg, nem valósul meg tettekben is, mindjárt hozzáteszi: «ha parancsaimat meg fogjátok tartani, megmaradtok szeretetemben ; valamint én is megtartottam Atyán parancsait, és az ő szeretetében maradok».6

Felebaráti szeretet.

Ezzel az Isten és Krisztus iránt való szeretettel szükségképpen együttjár a felabaráti szeretet is. Hogy is mondhatnánk, hogy szeretjük isteni Megváltónkat, ha gyűlöljük azokat, kiket Ö

1 Ct. Hebr., XIII, 14.

2 Eph., IV, 4.

3 Cf. Col., I, 27.

* I Ioann., IV, 16.

6 Ioann., XIV, 23.

• Ioann., XV, 9—10.

misztikus Testének tagjaivá fogadott és szent- séges vérével megváltott? Azért int minket Krisztus szeretett tanítványa : «Ha valaki azt mondja : Szeretem az Istent és felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? És ez a parancsunk van Istentől, hogy aki szereti az Istent, szeresse testvérét is».1 Sőt azt is állíthatjuk, hogy annál inkább egyesülünk Istennel, Krisztussal, minél inkább egymásért szorgoskodó2 tagjai leszünk egymásnak.3 Másrészt, annál szorosabban fűz egymáshoz bennünket a szeretet, minél lángolóbb szeretettel kapcsolódunk majd Istenhez és isteni Főnkhöz.

Krisztus végtelen tudással, örök szeretettel ölel magához minket.

Minket pedig még a világ teremtése előtt, örök, végtelen tudással, múlhatatlan szeretettel ölelt magához. Hogy szeretetét látható és valóban csodálatos módon kinyilvánítsa, személyének egységébe felvette emberi természetünket, hogy amint a turini Szent Maximus őszinte egyszerűséggel megjegyzi: «Krisztusban a saját testünk szeressen bennünket».4

•

Az Egyház Krisztus «plerómája», azaz teljessége.

i

Azonban az a szeretetteljes ismeret, mellyel az isteni Megváltó megtestesülésének első pillanatától fogva kísért minket, minden kutató emberi elme képességét fölülmúlja ; mert alig hogy méhébe fogadta az Istenanya, máris Isten boldogító látásának örvendett és ezáltal a titokzatos Test minden tagját szakadatlanul, folytonosan szemmeltartja és üdvözítő szeretetével átkarolja. Mily kegyes hozzánk az isteni Irgalom : Mily felbecsülhetetlen mérhetetlen szeretetének rendelkezése : A jászolban, a kereszten, az Örök Atya dicsőségében sokkal jobban ismeri, nagyobb szeretettel vonja magához Krisztus az Egyház minden tagját, mint az anya az ölében hordott gyermekét, jobban mint ahogy önmagunkat ismerjük és szeretjük. '

Abból, amit eddig előadtunk, könnyen érthető,

1 I Ioann., IV, 20—21..

2 Rom., XII, 5.

3 I Cor., XII. 25.

1 Serm. XXIX: Migne, #P. L., LVII, 594-