A Győri Püspökség Körlevelei, 1944
Tartalomjegyzék
I lyek szellem és élet lesznek minden korszak emberei számára.1 Hármas hatalmat adott továbbá Apostolainak és azok utódainak, hogy az embereket tanítsák, kormányozzák és megszenteljék, és ezt a külön parancsokkal, jogokkal és kötelességekkel körülírt hatalmat egész Egyházának alaptörvényévé tette. Titokszerű és rendkívüli kormányzás. De isteni Üdvözítőnk az általa alapított közösséget közvetlenül maga is vezeti és kormányozza. Uralkodik ugyanis az emberek lelkében és még a lázongó akaratot is tetszése szerint hajlítja. «Olyan a király szíve az Űr kezében, mint a vízfolyás, ahová akarja, oda irányítja».1 2 És a belső kormányzás útján nemcsak az egyeseknek viseli gondját, mint «lelkünk pásztora és püspöke»,3 hanem az egész Egyház javát is szem előtt tartja ; így, amikor vezetőinek hivataluk hűséges és eredményes betöltéséhez világosságot és erőt ad, vagy amikor — főleg nehezebb időkben — életszentség fényében tündöklő férfiakat és nőket támaszt Egyházából, hogy a többi keresztény hivő számára példaként szolgáljanak misztikus Testének gyarapodására. Ehhez járul, hogy Krisztus mindig különös szeretettel tekint az égből a földön számkivetést szenvedő szeplőtelen Jegyesére, és valahányszor veszélyben látja, vagy maga, vagy angyalai által,4 vagy azáltal, akit a Keresztények Segítségeként tisztelünk, és más égi pártfogók által is kiragadja a tajtékzó hullámokból és a tenger lecsillapítása után olyan békével vigasztalja meg, «amely meghalad minden értelmet».5 Látható és rendes kormányzás a Római Pápa által. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy vezetése csak láthatatlan6 vagy rendkívüli módon történik. Isteni Megváltónk titokzatos Testét földi Helytartója által látható és rendes úton is kormányozza. Tudjátok ugyanis, Tisztelendő' 1 Cf. Toann., VI, 63. 2 Proverb., XXI, 1. 3 Cí. I Petr., II, 25. 4 Cf. Act., VIII, 26 ; IX, 1—19 ; X, 1—7 ; XII, 3—10. 5 Philipp., IV, 7. 6 Cf. Leo XIII, Satis cognitum : A. S. S., XXVIII, 725 Testvérek, hogy Krisztus Urunk, miután földi vándorútján a «kisded nyájat»1 látható módon maga vezette, nemsokára, mikor Atyjához visszatérőben elhagyni készült e világot, az egész általa alapított látható társaság kormányzását az Apostolfejedelemre bízta. Hiszen ö, a végtelen Böl- cseség, nem hagyhatta látható fej nélkül Egyházát, ezt az egy testet alkotó társaságot. És nem lehet ez ellen azzal érvelni, hogy az Egyházban létesített jogi felsőbbség által ez a titokzatos Test két fejet kapott. Péter felsőbbsége ugyanis csak abban áll, hogy Krisztus helytartója ; így tehát csak egy legfőbb Feje van ennek a Testnek, és ez Krisztus, aki anélkül, hogy abbanhagyná Egyházának titokzatos módon való közvetlen vezetését, személyének földi képviselője által látható módon is kormányozza ezt az Egyházat. Ez tehát Urunk mennybemenetele óta nemcsak ő rajta, hanem Péteren is, mint kimagasló alapkövén emélkedik. Hogy Krisztus és Helytartója egyetlen Főt alkotnak, azt halhatatlan emlékű elődünk, VIII. Bonifác Unam Sanctam kezdetű apostoli iratában ünnepélyesen tanította,2 és attól kezdve utódai nem szűntek meg ezt újból és újból hangoztatni. Veszedelmes tévedésben vannak tehát azok, akik azt hiszik, csatlakozhatnak Krisztushoz, az Egyház Fejéhez, anélkül, hogy földi Helytartójához hűségesen ragaszkodnának. Hiszen e látható Fej eltávolításával és az egység kézzelfogható kapcsolatainak lerombolásával a Megváltó misztikus Testét annyira homályba burkolják és eltorzítják, hogy az örök üdvösség révpartját kereső emberek azt meg nem láthatják és rá nem találhatnak. Az egyes egyházak kormányzata a püspökök által. Amit pedig most az egyetemes Egyházról mondottunk, az áll minden egyes keresztény közösségről, a keletiekről épúgy, mint a nyugatiakról, akik mind az egyetlen katolikus Egyházat alkotják, tekintve, hogy ezeket is Krisztus Jézus kormányozza saját püspökeik szavával és hatalmával. Ezért a Főpásztorokat nemcsak az egyetemes Egyház különös jelentőségű tagjainak kell tekinteni az egész Test isteni Fejével való egészen 1 Luc., XII, 32. 2 Cf. Corp. lur. Can., Extr. coram., I, 8, 1.
