A Győri Püspökség Körlevelei, 1944
Tartalomjegyzék
10 szoros kapcsolatuk miatt, amelyről méltán nevezik őket «legfontosabb szerveknek Urunk tagjai között»;1 hanem ami saját egyházmegyéjüket illeti, mindegyikük Krisztus nevében legelteti és vezeti igazi pásztorként a reá bízott nyájat;1 2 ezt azonban nem teljesen önálló joghatóság alapján teszik, hanem a római Pápa jogos hatalmának alávetve, jóllehet saját, hivatalukból eredő joghatósággal bírnak, melyet közvetlenül maga a Pápa ad meg nekik. Ezért a népnek, mint Isten rendelte apostolutódokat3 kell őket tisztelnie, nemkülönben minden, bármily magas földi elöljárónál jobban illik a Szentlélek olajával fölkent püspökökre a mondás : «Fölkentjeimet ne bántsátok».4 Nagy szomorúsággal tölt el így Bennünket annak a híre, hogy sok püspöktestvérünk azért, mert szívből gondját viseli a nyájnak, mint példaképe5 * és a hit rábízott szent kincsét3 illő odaadással és hűséggel őrzi, azért, mert az ember- lelkekbe isteni kézzel beírt legszentebb törvények tiszteletbentartását sürgeti és a reábízott nyájat a legfőbb Pásztor példájára védelmezi a ragadozó farkasoktól, üldözést és zaklatásokat szenved nem is csak saját személyében, hanem — ami számukra még kegyetlenebb és fájdalmasabb — a gondviselésére bízott nyájat, apostoli munkája segítőtársait, sőt még az Istennek szentelt szüzeket illetően is. Ezt a jogtalanságot Mi Magunkra nézve is sérelmesnek tartjuk, és ezért megismételjük halhatatlan emlékű elődünk, Nagy Szent Gergely súlyos veretű szavait ; A Mi becsületünk az egyetemes Egyház becsülete ; a Mi becsületünk Testvéreinknek erős támasza ; és akkor részesülünk Mi csakugyan megbecsülésben, ha egyiküknek sem tagadják meg az őt megillető tiszteletet.7 c) KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉG ÁLTAL. Nem kell azonban azt gondolni, hogy Krisztus, a Fej, minthogy oly magasan áll fölöttünk, nem szorul rá a Test segítségére. Erről a titokzatos 1 Greg. Magn., Morál., XIV, 35, 43 : Migne, P. L., LXXV, 1062. 2 Cf. Conc. Vat., Const. de Eccl., cap. 3. 3 Cf. Cod. lur. Can., can. 329, 1. 4 I Paral , XVI, 22 ; Ps., CIV, 15. 6 Cf. I Petr., V, 3. e Cf. I Tim., VI, 20. 7 Cf. Ep. ad Eulog., 30 : Migne, P. L„ LXXVII. 933. Testről is áll ugyanis, amit Szent Pál az emberi testről állít : «Nem mondhatja a fő a lábaknak : nincs rátok szükségem».1 Az egészen nyilvánvaló, hogy a keresztények mindenkép rászorulnak az isteni Megváltó segítségére, mert ő maga mondta : «Nálam nélkül semmit sem tehettek»,2 és mert az Apostol tanítása szerint, e titokzatos Test minden növekedése a maga épülésére Krisztustól, a Főtől ered.3 Azonban bármily csodálatosnak látszék is, Krisztusról is azt kell tartanunk, hogy szüksége van tagjaira. Éspedig először is azért., mert Jézus Krisztus személyét a Pápa képviseli, akinek, hogy össze ne roskadjon főpásztori hivatalának terhe alatt, számos segítőtárssal kell megosztania gondjait, és mindennap szüksége van az egész Anya- szentegyház együttes imáinak támogatására. Továbbá Üdvözítőnk, amennyiben saját maga láthatatlanul kormányozza az Egyházat, a Megváltás művének végrehajtásában titokzatos Testének tagjait is segítségül akarja hívni. Ez azonban nem azért van így, mintha ő rászorulna erre, vagy erői elégtelenek volnának, hanem mert Jegyesének nagyobb megtiszteltetése céljából, ő maga így rendelkezett. Míg ugyanis kereszthalálával a Megváltás felbecsülhetetlen kincsét Egyházának ajándékozta annak közreműködése nélkül, addig e kincs szétosztásának megszentelő művét nemcsak megosztja tiszta Jegyesével, hanem úgy akarja, hogy ez bizonyos szempontból j az.ő munkájának is gyümölcse legyen. Félelme- | tesen nagy misztérium, és soha eleget nem elmélkedhetünk róla, hogy sok-sok ember üdvözülése a titokzatos Krisztustest tagjainak imáitól és e célból önkéntesen vállalt vezekléseitől függ és attól a közreműködéstől, -mellyel a lelkipásztorok valamint a hívek, főleg a családapák és családanyák isteni Üdvözítőnknek tartoznak. Most azonban még három további, egymás közt szorosan összefüggő érvet kell csatolnunk az előbbiekhez, amelyek alapján, Krisztus Urunkat szociális Teste Fejének kell tekintenünk. d) HASONLÓSÁGUK ÁLTAL. A Fej és a test egymáshoz igazodó jellegéből indulunk ki, amely azonos természetük velejárója. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy 1 I Cor., XII, 21. 2 Ioann., XV, 5. 3 Cf. Eph., IV, 16; Col., II. 1Ö.
