A Győri Püspökség Körlevelei, 1943
Tartalomjegyzék
9 ben azonban nemcsak a szükséges elégtételt adta meg Istennek, hanem túláradó mértékben nyújtott neki elégtételt és engesztelést. nemcsak kibékítette az embert Istennel, hanem mértéken felül osztja neki a kegyelmet. Már maga a megváltás is a legnagyobb hálára kötelez bennünket, szentséges Szívének szeretete pedig a legnagyobb szeretetet követeli tőlünk. Krisztusban Kedves Híveim! Mit tegyünk, ha az emberek ezt a hálát megtagadják tőle? Mit, ha ezt a szeretetet hidegséggel, közönnyel, sőt nyílt megvetéssel viszonozzák? Maga az Úr megmondta Alacoque Szent Margit által, mit kíván tőlünk: engesztelést! Kimondhatatlan jóságával itt is tovább megy, mint ameddig az igazságosság kívánja. Sok nagy kegyelmet ígér azoknak, akik a szentséges Szívén ejtett sérelmeket igyekeznek jóvátenni, akik az Isten megengesztelését gyakorolják. És így nemcsak az Isten óhaja és parancsa, hanem a magunk legszentebb érdeke is az, hogy a magunk és a világ bűneiért az Istent megengeszteljük. Az engesztelés áldozattal, néha szenvedéssel jár. De másrészt belső vigasszal, lelki örömmel van összekötve, ami nemes lelkeket vonz és lelkesít. Mily jól esik a Jézust szerető szívnek az a tudat, hogy a bűn okozta sebeit mintegy gyógyítja. Mily felemelő az a gondolat, hogy a megsértett isteni igazságosságnak elégtételt nyújtunk. Krisztusban Szeretett Híveim! Sokan vannak, akik vétkeznek, de kevesen, akik a vétkekért az Istent megengesztelik. Legalább mi, akiknek van hitük, akiknek van érzékük a megsértett szeretet fájdalma iránt, mi iparkodjunk a jóságos Istennek engesztelést nyújtani. Mivel, hogyan tehetjük ezt ? Mindenek előtt töltsön el bennünket a bűnbánat szelleme. Ismerjük el, hogy »vétkeztünk atyáinkkal, igazta- lanul cselekedtünk, álnokságot míveltünk*, de mivel az Úr kegyes, bűnbánatot tartunk, könnyes szemmel bocsánatot kérünk és megalázódva szolgálunk a mi Istenünknek. i. Ebben a bűnbánati szellemben hallgassunk gyakran szentmisét. A szentmisében az Űr Jézús titokzatos módon megismétli a legnagyobb engesztelő áldozatot. xA szentmisén az Üdvözítő újra kitárja két karját, mint a keresztfán, és bocsánatot kér Atyjától az emberek bűneiért. Erről emlékezzünk meg szentmise közben és egyesítsük a mi engesztelő imánkat az Úr Jézus áldozatával és ajánljuk fel készségünket arra, hogy a kereszteket, amelyeket hivatásunk, testi lelki állapotunk, családi és társadalmi körülményeink magukkal hoznak, türelmesen viseljük. Ha az Úr büntető keze még oly keményen sújt is bennünket, a Keresztrefeszítettnek kegyelme megadja nekünk azt az erőt, hogy keresztünk súlya alat nem roskadunk össze. Látogassuk meg gyakran a legfelségesebb Oltáriszentséget. A most dúló háború kimondhatatlan szenvedései és megpróbáltatásai között hová menjünk, kihez forduljunk, ha nem az Úr Jézushoz, aki annyi figyelmetlenség és megbántás dacára kitart köztünk, aki azért marad itt, hogy vigasztaljon, bátorítson, és erősítsen bennünket. Járuljunk gyakran a bűnbánat szentségéhez és a szentáldozáshoz A lelki megtisztulás méltókká tesz bennünket az Úrral való bensőséges egyesülésre. A vele egyesült tiszta lelkek imáját szívesen fogadja és meghallgatja az Úr.
