A Győri Püspökség Körlevelei, 1943

Tartalomjegyzék

10 Imádkozzunk. A háború szenvedé­seinek és veszélyeinek elhárítására kiváló eszköz az ima. Az utolsó vacso­rán az édes Üdvözítő biztos meghall­gatást Ígért annak az imának, amit az ő nevében végzünk. Tehát az Ur Jézus­ban bízva, az ő engesztelésére és érde­mére támaszkodva, a megszentelő ke­gyelem állapotában imádkozzunk. Az ilyen ima biztos segítség nehéz idők­ben. Imádkozzunk, mint Mózes a hegyen az Amalek elleni harcban. (Móz. II. 17, 10—17.). Midőn kiterjesztett kar­jai fáradtan lehanyatlottak, a hadisze­rencse az ellenség felé fordult. Erre két férfiú állt melléje, azok tartották mindkét karját, és ő kiterjesztett karral mindaddig imádkozott, amíg népe tel­jes győzelmet nem aratott. Imáinkban támaszkodjunk a boldog- ságos Szűz közbenjárására, hazánk kegyes Pártfogójára. Mondjuk szorgal­masan a rózsafűzért, amely már sok­szor segítette diadalra a küzdő keresz­tény seregeket a hitetlenek, a tév- hitűek elleni harcban. Ebben a szorongatott helyzetben újuljon meg az a szép szokás, hogy a családok a nagyböjtben külön esti ájtatosságot végeznek. Ez a legszebb megemlékezés a fegyver alatt álló rokonokról, a legjobb segítsége veszély­ben forgó hazánknak. 2. Az ima és egyéb áhítatgyakor­latok mellett a bűnbánat szellemének másik megnyilatkozása az önmegta- gadás. A háború önmagában is sok alkalmat ad lemondásra, sőt nélkülö­zésre. A fronton levő katonák mennyit szenvednek az időjárás viszontagsá­gaitól, az élelmezés nehézségeitől, az állandó halálveszedelemtől! Itthon is egyre nagyobb lesz a hiány majd minden téren Az itthoniakat is sor­vasztja az aggodalom legközelebbi hozzátartozójukért, a gyász az elesett rokonokért. Le kell mondani megszo­kott kényelemről, szórakozásról, sőt nehezen nélkülözhető mindennapi szük­ségletekről. A háború több munkát kíván az itthon levőktől, mert hiányoz­nak az erős férfikezek. Ha ezeket az áldozatokat türelemmel, Isten iránti szeretetből megadással hozzuk meg, igen alkalmasak a jó Isten megen- gesztelésére. De ezekben a rendkívüli, súlyos időkben önként is vállaljunk magunkra önmegtagadással járó cselekményeket. A próféták által ilyeneket izent az Úr az ő népének: «Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel és sírással és jaj­gatással. És szaggassátok meg szíveite­ket, nem pedig ruháitokat, . .. mert ő kegyes és irgalmas, béketűrő és nagy irgalmú, és legyőzi a gonosz­ságot.* (Joel 2, 12, 13.). Szent Pál apostol pedig így ír: »Az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez üdvösségre, a világ szomorú­sága pedig halált szerez* (Kor. II. 7, 10.). 3. Az engesztelésnek harmadik ki­váló eszköze a felebaráti szeretet gyakorlása. Az utolsó vacsorán, a leg- fölségesebb Oltáriszentség megalapí­tása után azt mondta az Úr: »Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs ennél, mintha valaki az ő életét adja bará­taiért.* (Ján, 15, 12, 13.). Ezzel azt mondta: Szeressetek, mint én. Én a legnagyobb fokban, mindvégig szere­tek, minden javamnak odaadásáig, a kenyér színben önmagámnak való ki- üresítéséig, életemnek feláldozásáig. Másnap az Úr ezt a kijelentést bevál­totta, midőn vérét az utolsó cseppig kiontotta. S azóta a véráztatta kereszt

Next

/
Thumbnails
Contents