A Győri Püspökség Körlevelei, 1942

Tartalomjegyzék

14

súlyos ok, betegség, nagy távolság, igen fontos és elodázhatatlan kötelesség teljesítése szolgálhat mentségül.

De nem akármilyen jelenlétet kíván meg az Egyház parancsa. Lelki jelenlétei, nemcsak testit. Mert értelmetlenül, ájtatos gondolat nélkül, a figyelem teljes hiányával csak testben ott lenni a szentmisén, anélkül, hogy az értelem és a szív követné a szentmisének cselekményeit, annyi, mint ott sem lenni. Mit szólnánk ahhoz az emberhez, ki szinielőadáson vesz részt, de csak az épület díszeit, a közönség ruházatát figyelné, a játék tartalmával azonban egyáltalában nem törődnék? Vagy milyennek tartanók azt az embert, ki bebocsájtást nyer egy kiváló uralkodó palotájába, de minden egyébre figyel, épen csak arra nem, hogy milyen az államfő, mit mond, mit cselekszik? Úgy-e, értelmetlen volna az ilyen ember? így és még inkább hibás az a keresztény hivő, aki külsőségekre figyel a szenlmisén, de nem kíséri lélekben az oltáron lejátszódó isteni színjátékot, avagy rá se ügyel az Istenemberre, akinek titokteljes szentáldozatán jelen lehet.

Igyekezzetek is, Kedves Híveim, minél nagyobb bensőséggel és komoly áhítattal végigkísérni a szentmise cselekményeit. A pappal együtt bűnbánóan verjétek melleteket, valljátok meg bűnös voltotokat a lépcsőima alatt, Istent magasztaljátok, míg a Gloria éneke zeng, könyörögjetek, amikor Orémusz-ával imára szólít fel titeket a miséző, hallgassátok figyelemmel a szent- leckét, melyet a Szentírasból felolvasnak, és még inkább a szent evangéliumot,

r

mely az Ur Jézus élettörténetéből nyújt épületes részletet. Credo alatt hitetekről tegyetek tanúvallomást.

Mikor elsőt csilingel az oltár csengője, emlékezzetek meg arról, hogy most kezdődik maga az áldozati cselekmény. Ajánljátok fel magatokat minden gondotokkal Istennek, amikor a pap felajánlja

az áldozathoz készített ostyát és bort; mondjatok hálaadó éneket, amikor az áldozópap a prefációt énekli. Azután az angyalokkal és szentekkel Szent, Szent, Szent-et zengjetek, és csendes áhítattal készüljetek a szentmise legsejtelmesebb pillanatára, amikor a pap halk szavára, mely nem más, mint amit Jézus mondott az utolsó vacsorán, megjelenik valósággal Jézus az oltáron. Amikor imádásra felmutatja előbb a fehér ostyát, mely Jézus testét takarja, utána a kelyhet, mely Jézus kiöntött vérét tartalmazza, „Én Uram és én Istenem" — így szólítsd mély imádattal Istenedet, Jézusodat, mint egykor Szent Tamás apostol tette, aki a feltámadt Üdvözítő sebhelyeit érinthette tulajdon kezével. Azután alázattal köszöntsd a jelenlévő Jézust, hívd segítségül a szenteket az égből, hogy méltóbban, több szeretettel és hódolattal adózhassál az égből alászállott angyalok kenyerének, az édes Jézusnak. Majd a pappal énekeld el a legszebb imádságot, a Miatyánkot, melyre maga az isteni Megváltó tanított, és készülj buzgó lélekkel a szentáldozásra, melyet előbb a pap vesz magához és utána a híveknek is odanyujt.

Maradj ott végig. Újabb rövid fohász után, mellyel a miséző megköszöni a sok kegyelmet, térdepelve fogadd az áldást, mellyel útra bocsájt az Egyház, és vidd lelkedben a testté lett Igét haza, hogy megszentelt belsővel szolgálhass Istennek otthonodban, családodban, munkahelyeden és mindenütt, ahová a kötelesség állít. Ha így tudsz szívből imádkozni, jól hallgattál szentmisét.

De rendszerint nem teheted ezt imakönyv nélkül. Ebben találsz szép miseimákat, de megtalálod abban azokat a szívhez szóló miseénekeket is, melyeket az orgona kísérete mellett az egész nép énekel. Aki azonban teheti, kísérje szóról- szóra a szentmisét, úgy, ahogy a miséző