A Győri Püspökség Körlevelei, 1942
Tartalomjegyzék
15 latinul mondja, magyar szövegezésben. Van ilyen imakönyv is, és szeretném, ha híveim közül minél többen megtanulnák a szentmisét ily közvetlenséggel kísérni az Egyházzal együtt, melynek évezredek óta kialakult imádságai minden egyéb imádságnál jobban viselik magukon a Szentlélek Isten ihletét. Akármelyik módját választjátok a misehallgatásnak : csak az áhítatos, bensőséges, lélekből fakadó és a mise részeit figyelemmel kísérő részvétellel fogtok eleget tenni az Egyház szigorú parancsának. III. De necsak a parancs hatása alatt teljesítsétek, Kedves Híveim, ezt a szent feladatot, hanem szívesen, örömmel, hétköznapokon is vegyetek részt a szentmiseáldo zaton, mert ezzel kimondhatatlan égi kincset nyérték. Isten nagy bőkezűséggel részesít állandóan természetfeletti adományaiban. De minden lelki ajándéknak igazi forrása az ő áldozatában rejlik, melyet a keresztfán bemutatott. Mivel pedig ennek az á'djzatnak tényleges, bár titokzatos megismétlése a szentmise, világos, hogy az Oltáriszentség áldozata is ontja felénk Jézus kegyelemkincseit. Ezekben a kincsekben elsősorban azok részesülnek, akik a szentmisén jelen vannak és tudatosan belekapcsolódnak a szent cselekmény kibontakozásába; kik figyelemmel kísérik a felajánlást és együtt ajánlják fel magukat Istennek; akik az átváltozásnál alázatos imádással köszöntik az oltárra leszállt rejtett Jézust és a szentáldozás alkalmából legalább vágyakozással, őszinte kívánsággal veszik magukhoz a szent színek alatt feláldozott Jézus testét- vérét. Még sokkal dúsabb égi ajándékokban részesül azonban az, aki a szentmisén az Oitár legszentebb áldozatából közvetlenül részesedik a szentáldozás vétele által. A régi pogány és zsidó áldozatokhoz hozzátartozott rendszerint a feláldozott adományokban való részesülés olyformán, hogy az áldozatban leölt állatnak húsából elfogyasztottak egy-egy darabot. Sokszor hazavittek ebből, és áldozati lakomát rendeztek, melyen bizonyos szertartások alkalmazása mellett együtt fogyasztották el az áldozati húst. Ezzel az Istenséghez való hozzátartozásukról tettek tanúbizonyságot. Ép ezért inti Szent Pál apostol híveit, hogy pogány áldozati ételekből ne egyenek. „Nemde, akik az áldozatokat eszik, az oltárnak részesei? Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nemde Krisztus vérében való részesülés-e? És a kenyér, melyet megtörünk, nemde az Úr testében való részesülés e? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik egy kenyérben részesülünk. Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az ördögök kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és ördögök asztalának." (Kor. I. 10, 14 stb.) Ahogy tehát a bálványhoz tartozik, aki a bálványozás áldozaú ajándékaiból lak- mározik, úgy Krisztushoz fűződik lelkileg az, aki a szentmiseáldozat áldozati tárgyában, vagyis az Oltáriszentségben részesül. Azért, aki teheti, úgy ossza be idejét, hogy a szentáldozást a szentmise alatt vegye magához. így a szentmise örökké szép imaszövegei egyúttal a szentáldozáshoz való előkészületnek és hálaadásnak imái lehetnek. Ami pedig a szentmisének lelki gyümölcseit illeti: szabadulás a bűntől, őszinte szándék a jóra, erő a kitartásban, szívós ellentállás a kísértésben, állandó haladás a hitben, szeretetben, irgalomban és béketűrésben, következetesség a családi és társadalmi kötelességek végzésében, a hivatás tökéletes teljesítése és a munka- szeretet, a jóindulat mindenki iránt, a türelem a szenvedésben és kereszthordozásban, s szóval mindaz, ami az embert
