A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
f 63 VII. 2248. sz. Főpásztorunk halála. f Fájdalmas kötelességet teljesítek, amikor egyházmegyénk papságával és híveivel közlöm, hogy megyésfőpásztorunk, Dr. BREYER ISTVÁN folyó évi szeptember hó 28-án elhúnyt az Úrban. Két éve már, hogy szervezete küzdött az alattomos kórral, amely végül is megemésztette életerejét, amikor alig hogy betöltötte hatvanadik életévét. Nagyboldogasszony ünnepén, a székesegyház búcsúján még elmondotta az ünnepélyes nagymisét a tőle megszokott összeszedettséggel. De a szertartás után már nem érezte jól magát. Szent István király napján mégis elment Csornára, hogy a premontreiek végzett növendékeit pappá szentelje. A jó Isten erőt adott neki, hogy ezt a tiszteletreméltó kívánságát teljesíthesse. Utolsó névünnepét méltó ünnepléssel, jó kedélyállapotban töltötte. A papi lelkigyakorlatokra készült azután, hogy augusztus 26-án megkezdhesse és kedves szokása szerint együtt végezhesse szeretett papjaival, akik minden esztendőben épültek alázatos buzgóságán. Még a lelkigyakorlat bevezető napjának délelőttjén is az volt az elhatározása, hogy a lelkigyakorlatokon részt vesz, bár akkor már el-elfogta a rosszullét s nem is merte vállalni sem a Veni Sancte, sem a Te Deum megtartását. Mire a lelkigyakorlatok megkezdődtek, maga helyett üzenetet küldött csak a szemináriumba, hogy az idei lelkigyakorlatokat nála nélkül tartsák meg. Az ő utolsó lelkigyakorlatai otthon kezdődtek, a betegágyában, amelybe végül is ledöntötte betegsége. Kötelességszerűleg próbált meg mindent, hogy rohamosan fogyó életerejét megmentse, de amellett szembenézett az Úr küldöttével, a halállal, napról-napra áldozott, magához vette a szent Útravalót s fölvette az utolsókenet szentségét is. Fölkészült a nagy útra és egy hónapi, példaadó türelemmel viselt szenvedés után szeptember hó 28-án délután xl2cl órakor elindult az örökkévalóságba. 1934 ben Háromkirályok ünnepén foglalta el győri püspöki székét. Nem egészen hét esztendeig kormányozta egyházmegyénket. Amikor jött, friss egészsége, tettrekész akarata hosszú püspökséget Ígértek és gazdag alkotások sorozatát. Fiatalon ment el, hamarabb, mint bárki gondolhatta volna. De kormányzásának rövid ideje alatt is beleírta nevét az egyházmegye történetébe és papjai szívébe. Mintha csak érezte, vagy tudta volna, hogy sietnie kell, valami lázas tenni- akarás égett benne Isten ügyéért. Akarta, hogy dolgozzanak papjai, minél többet dolgozzanak s ő szent türelmetlenséggel várta az eredményt, hogy rövid ideig örüljön neki, azután tovább, tovább sürgesse a munkát. „Krisztus szeretete sürget minket" (Kor. II. 5, 14.), ez a szentpáli jelige hajszolta, hogy megvalósítsa az apostol intését: „Jól értékesítsétek az időt, mert rossz napokat élünk" (Ef. 5, 16.).
