A Győri Püspökség Körlevelei, 1940

Tartalomjegyzék

21 tek, hogy örömet szerezzetek szüléitek­nek. Akkor kedvesek lesztek ti is, sze­retni fognak benneteket. Nem tűnt-e még fel nektek, hogy ugyanaz az Isten, aki mennydörgés és vil­lámlás között hirdette ki azt a szigorú pa­rancsolatot: „Atyádat és anyádat tisztel­jed!", azt is megígérte, hogy aki e paran­csot megtartja, az hosszúéletű, mégpedig boldogan hosszúéletű lesz a földön. Váj­jon miért fűzött az Úristen éppen ehhez a parancsolathoz jutalmat, ha megtartják? Azért, mert ennek igen nagy a jelentő­sége az egész emberiség szempontjából, mert e nélkül felbomlik a család, az állam legelső sejtje, és az államban nem lesz erkölcs és rend. Kedves Gyermekek 1 Jegyezzétek meg magatoknak jól, hogy Noénak Szem fiára mondott áldásához fűződött a Megváltó ígérete, a Káinra mondott átok pedig nemzedékről nemzedékre szállt családjá­ban. Most is áll még a közmondás: „A szülők áldása házat épít gyerme­keiknek, átkuk pedig fenekestől felfor­gatja azt." Igyekezzetek kiérdemelni szü­léitek áldását, és vigyázzatok, hogy ne kelljen édesanyátok, édesatyátok sírjánál könnyek közt megbánnotok, hogy mél­tatlanokká tettétek magatokat reá. A testvérek éljenek egymás között békében és kölcsönös szeleteiben. Ne irigy­kedjenek egymásra, hanem tehetségük szerint segítsék egymást és szerezzenek egymásnak örömet. Mily szomorú lát­vány, ha a testvérek, miután önálló csa­ládot alapítottak, nem teszik be lábukat a szülői házba, és vélt anyagi sérelmek miatt hónapokon, sőt éveken keresztül nem beszélnek egymással. Isten áldása száll arra a családra, amelynek tagjait a Szent Család példájára béke és szeretet köti össze. III. Krisztusban Kedves Híveim! A béke és szeretet áldozatot kíván. Honnét vegyék a családtagok az erőt kötelességeik hű­séges teljesítéséhez és a családi élet kí­vánta áldozatokhoz? Melyik az a szellem, amely bennük a lelkiismeretet ébren tartja, az Ég áldását és a család boldogságát legjobban biztosítja? 1. A Teremtő a család fáját kezdet­től fogva a vallás talajába ültette. A család a házasságból indul ki, a házasság pedig mindig szent dolog volt Krisztus Urunk szentségi méltóságra emelte, még­pedig élők szentségévé tette; csakis a megszentelő kegyelem állapotában sza­bad felvenni. A család nemcsak az em­berek, hanem Isten ügye is. Ezért az egész családi életet a vallásosság szel­lemének kell áthatnia. Az oltárnál kez­dődik, ott van a gyökere, onnan kell táp­lálkoznia mindvégig, különben elsorvad. Ha a családi élet nem Isten törvénye szerint indul, és további folyamán nem ahhoz igazodik, akkor nem is kíséri Isten áldása, nem is fakad belőle tartós boldog­ság. Az ilyenek fövényre építették házas­ságukat és családi szerencséjüket, s aztán „szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek fújtak és ama házra rohanlak; és össze­dőlt az, és nagy volt annak romlása" (Máté 7, 27.). A családi ház, ahová a hitvestársak az oltártól mennek, legyen családi ká­polna, hisz a házasság az Isten telkén épült. Ha a családi szoba kápolna, legyen benne szenteltvíztartó szenteltvízzel, le­gyenek benne jámbor, vallásos képek, s hacsak lehetséges, a szoba legszebb he­lyén legyen feszület. Ebben a családi kápolnában a család tagjai imádkozzanak. Az édesanya ta­nítsa meg korán gyermekeit imádkozni. Van-e szebb, embereket és angyalokat megörvendeztetőbb látvány, mint amikor az édesanya ölében ülő kisgyermekét ke­resztvetésre s arra tanítja, hogy a kereszten függő Úr Jézusnak csókot hintsen és ga­gyogó szájacskájával rövid imát mondjon?

Next

/
Thumbnails
Contents