A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
22 A családtagok imádkozzanak egymásért, különösen a szülők imádkozzanak gyermekeikért. Kérjenek elsősorban lelki, kegyelmi ajándékokat számukra. Az iskolásgyermeket őrzőangyalként kísérje édesanyja imádsága, a serdülő korban levők és a felnőttek számára kérje azt, hogy megőrizzék hitüket, erkölcsi tisztaságukat. Ha valamely gyermeke megtévedt, imádkozzék érte állhatatos buzgó- sággal, hogy ismét hazataláljon. Az imádságnak kimondhatatlan az ereje. Az édes Üdvözítő mondta: „Mindazt, amit imádságban hittel kértek, megnyeritek" (Máté 21, 22.). Szent Ágoston azt állítja: „Aki jól tud imádkozni, jól tud élni." Különösen nagy a közös imának az ereje. „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Máté 18, 20.) — mondja az Űr. Vájjon miért van ott, ha nem azért, hogy imádságukat mintegy Ő maga vigye a mennyei Atya elé? A közös családi ima a családnak, mint Istentől rendelt s megszentelt társaságnak hódolata az Isten előtt. Nevelési szempontból is igen fontos, mert a gyermekek azáltal megtanulják és megszeretik az imádságot, és amit a szülői házban megszoktak, azt később is gyakorolják. Szokjanak hozzá rendes napi imádsághoz: reggeli, esti, asztali imához és az Úrangyalához. Amennyire lehetséges, a családi étkezés előtt és után közösen imádkozzanak, s a szülők vigyázzanak, hogy ez az ima külsőleg és bensőleg ájtatos legyen. Ne menjen feledésbe, sőt ahol már kiveszett, állítsák vissza azt a régi szép szokást, hogy az egyházi év némely időszakában a család rendkívüli ájtatossá- gokat végez, így ádventi estéken a rózsa- füzérből néhány tizedet, nagyböjtben es- ténkint Krisztus Urunk kínszenvedéséről alkalmas imádságot, pünkösd előtt az asztali imádsággal kapcsolatban kilenc napon keresztül a Szentlélekisten imádására egyegy Miatyánkot. Meghalt rokonért, betegért, idegenben lévő vagy elsőáldozó testvérért is imádkozzanak néha-néha. Veszedelmes égiháború idején közös imádságban forduljanak a jó Istenhez segítségért. A családnak ez a közös istentisztelete a legbensőbben fűzi össze egymással a szülőket és a gyermekeket, egymásközt a testvéreket. Az esték igen alkalmasak a hit ápolására. A napi munka elvégzése után a család jobban ráér imádkozni. Az imádság és a hit összetartozik. A hit nem a műveltség szerzeménye, hanem az imának gyümölcse. Este a családtagok maradjanak együtt, beszélgessenek legalább néhanapján vallási dolgokról. A szülők érdeklődjenek kisebb gyermekeik iskolai feladatai iránt. A gyermeki lélekben el- törölhetetlen nyomokat hagy, ha az apa néha kikérdezi fiát, leányát a katekizmusból, és ezzel kapcsolatban beszélgetnek a lelki élet kérdéseiről, imáról, szentgyónásról, szentáldozásról. Isten parancsa, hogy az Úr napját szenteljük meg. Tehát a vasárnap legyen az Istené és a léleké. A gyermek a családban tanulja meg, hogy vasárnapi munkán nincs istenáldás. Akit súlyos ok fel nem ment, az menjen el a szentmisére, mert abban az Istenfia áldozza fel magát érettünk, kiengesztel bennünket Istennel és mérhetetlen kegyelmekkel árasztja el lelkünket. Kedves Szülök! Abban se akadályozzátok meg gyermekeiteket, hogy vasárnapokon a szentségekhez járulhassanak, inkább magatok adjatok nekik ebben is jó példát. Nektek is szól az Úr biztatása: „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni és ne tartsátok vissza őket tőlem, mert ilyeneké a mennyek országa" (Máté 19, 14.). Hadd hajtsák kis szívüket az Úr Jézus szentséges Szívére! Sok-sok áldást visznek haza a családba, ha szentáldozáshoz is járulnak. Krisztusban Kedves Híveim! Három
