A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
20 mekiik elromlott. Ilyen esetben bűnbánatból legyenek megértők vele szemben. Ha pedig ők maguk ártatlanok és többi gyermekük mind becsületes, akkor is a tékozló fiú atyjaként várják és fogadják vissza megtért gyermeküket. Krisztusban Szeretett Híveim ! Ilyen súlyos, sokszor nehéz, nagy felelősséggel járó kötelességek háramlanak a szülőkre. 3. Ezek fejében mivel tartozik a gyermek szüleinek? Erre a kérdésre a legszebb feleletet maga az Úr Jézus adta, akiről Szent Lukács azt íita: „A gyermek növekszik és erősödik vala, telve bölcseséggel, és az Isten kegyelme vala rajta . . . Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmenvén azok Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint . . . (onnét) hazaiért velük, és Názáretbe méné és engedelmes vala nekik . . . Jézus pedig növekedők bölcsességben és korban és kedvességben Istennél és embereknél" (Luk. 2, 40—52.). Gondoljátok meg, Kedves Gyermekek, mit jelent az, hogy a gyermek Jézus engedelmeskedett szüleinek. Már az is cso- dálnivaló alázatosság, hogy csecsemőkorában hallgatott, mint más gyermek. Mindentudásával figyelmeztethette volna szüleit, hogy az ő életét veszély fenyegeti, tanácsot adhatott volna, merre menjenek, mindenhatóságával meg is akadályozhatta volna, hogy menekülni legyenek kénytelenek. De nem tette. Angyaltól kaptak intést szülei, bölcsességükre bízta a menekülés módját. Isteni tudás volt benne, és lassan fejlődött emberi természetében, mint más ember. Égnek és földnek királya, mindeneknek ura és mégis engedelmeskedik, mégpedig egyszerű ácsnak és szegény édesanyának. Tisztelte őket, mint a mennyei Atya helyetteseit, tisztelte őket n gy szentségük és gyönyörű példájuk miatt. Szerette őket jobban, mint ahogyan más emberi szív szeretni tud, jobban mint ahogyan más ember megérdemelheti. Reájuk bízta magát, az ő akaratukat teljesítette harmincéves koráig. Mikor a nyilvánosság elé lépett, mást nem tudtak róla, mint hogy ácsnak a fia (Máté 13, 55., Márk 6, 3.). Pedig ez alatt az idő alatt mennyit tehetett volna Isten dicsőségére és az emberek javára. Benne is duzzadozott a fiatalos tetterő és tettvágy. Mindezekről lemondott, hogy példát adjon nekünk. íme, Kedves Gyermekek, ez a ti köte- lességtek is. Szüléiteket tekintsétek Isten helyetteseinek, tiszteljétek őket. Nézzetek édesanyátok arcába. Ha ráncokat láttok rajta, ha komolyság homálya vonja be szemét, tudhatjátok, hogy ezt az értetek való gond okozta. Ha kérges édesatyátok kemény keze, gondoljátok meg, hogy az értetek végzett munka tette azzá. Szeressétek ezeket az önfeláldozó jótevőiteket. Legyetek irántuk hálásak, imádkozzatok érettük, ha megöregesznek, segítsetek rajtuk, viseljétek gondjukat. Az Úr Jézus mondliatatlan kínok között a keresztfán függött, a halállal tusakodott, mégis gondoskodott édesanyjáról, Szent János apostolra bízta e szavakkal: „íme, a te anyád" (Ján. 19, 27.). Engedelmeskedjetek szüléiteknek. Ez az Isten akarata. Ez a család boldogulásának és boldogságának elengedhetetlen feltétele. Amely családban nincs egyetértés, ott nincs összefogás, nincs együttműködés, ott nincs béke, nincs boldogság, ott a család jóléte nem emelkedik. Ne akarjatok szüléitek fölé kerekedni, mindent jobban tudni. mint ők. Ha fiatalos vérmérséklet sugallta terveiteket nem helyeslik, ne tartsátok őket maradiaknak. Az ő élettapasztalataik, az ő higgadtságuk sok-sok elhamarkodottságból, meggondolatlanságból származó ballépéstől tart visz- sza benneteket. A Szentírás külön kiemeli, hogy a gyermek Jézus növekedett kedvességben Is tennél és embereknél. Ti is azon legye
