A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
14 telező erejét. Szétbomlasztják a családot összetartó kapcsokat. A gyermeket idő előtt kiemelik a meleg családi fészekből és akárhányszor szembeállítják szülőjével.. A ragályos testi betegségek elhárítására a közegészségügyi hatóságok mindenféle óvóintézkedést tesznek. Ugyanígy óvnunk kell magunkat a lelki betegségek bacillu- saitól is, mert ezek sem állnak meg az országhatároknál; ellenkezőleg még az éter hullámain is, hihetetlen gyorsasággal és mérhetetlen távolságokban terjednek. Azért híveimet szerető, lelki üdvösségüket féltő és édes magyar hazánk jövőjéért aggódó főpásztori szívem sugallatát követem, amidőn a nagyböjt komoly hangulatában anyaszentegyházunknak a családra vonatkozó tanítását s a belőle fakadó üdvös kötelességeket és tanácsokat kötöm Krisztusban Kedves Híveim lelkére. 1. A családnak gyökere a házasság, törzse a szülők, ágai a gyermekek. 1. A házasság szentség, amellyel egy férfi és egy nő felbonthatatlan életszövetséget köt egymással és Istentől kegyelmet nyer arra, hogy a házastársak kötelességeit híven teljesíthesse. A Teremtő úgy alkotta meg az embert, hogy a férfi és a nő kiegészítse egymást. A házastársak kölcsönösen átadják magukat egymásnak egész személyiségükben, úgyhogy mindegyikben a másik fél lesz gondolatainak, érzéseinek, akaratának, vágyódásának és reményeinek tárgya. A férfi és a nő nemcsak testalkatra különbözik egymástól, hanem szellemi, érzelmi tekintetben is. A házastársak lelkileg is kiegészítik egymást, szeretetük az érzelmi vonzalmon felül lelkűknek is egymásba- fonódása, lelkileg is egymás támaszai, nevelői és boldogítói. Ez az Isten akarata a házassággal, aki még a paradicsomban is jónak látta, hogy a férfinak asszonyt adjon segítőül. „Nem jó az embernek egyedül lennie, — mondá — teremtsünk neki hozzá hasonló segítőt" (Gén. 2, 18.). A házasságnak legelsőrendűbb célja a a gyermek: a gyermek világrahozása és felnevelése. Isten a házasságot rendelte törvényes eszköznek az emberiség fenntartására. A gyermek jobban összeforrasztja a hitvestársak lelkét, mert szeretetük gyermekükben is találkozik, s közös gondoskodásuk a gyermekről eddig nem tapasztalt erényeket vált ki bennük. Ezek a gyermek körül kibontakozó erények, önzetlen, nemes lelki vonások, növelik a szülőkben az egymás iránt való tiszteletet és nagyrabecsülést. A házasság tehát a természet rendjében is szent dolog, mert Isten akaratának végrehajtása, együttműködés a Teremtővel. De a jó Isten nem elégszik meg az ember természetes rendeltetésével, hanem természetes igényeit és képességeit meghaladó rendbe emeli fel. A bűnbeesés megrontotta az eredeti kiváltságos állapotot és az ember elvesztette a természetfeletti ajándékokat. Krisztus Urunk azonban nemcsak helyreállította lényegében az eredeti paradicsomi állapotot, hanem megtestesülése s földi élete révén új igazságok fényébe, új lelki erők világába állította földi életünket is. A keresztség szentségében a lélek megkapja a megszentelő malasztot s ezzel megindul benne az a titokzatos, Krisztus Urunkéval közös élet, amelyről Ö maga azt mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők" (Ján. 15, 5.). Az édes Üdvözítő az anyaszentegyház tagjaival egy titokzatos testet alkot. Amikor két keresztény egymással házasságra lép, akkor Krisztus titokzatos testének két tagja egyesül egymással és vesz részt Krisztus titokzatos testének kifejlesztésében. Ezért írja Szent Pál az efezusiak- nak: „Nagy titok ez: mondom én, Krisztusra és az egyházra értem" (Efez. 5, 32.).
